Gyűjtemény (Page 1 of 3)

Centenárium kapcsán

A Selmeccel kapcsolatos megemlékezés–sorozat véget ért. 1918 decemberében a diákság zöme, 1919 áprilisában a tanárok többsége is elhagyta az ősi várost, majd megkezdődött a tanítás Sopronban. Kevesen tudják azonban, hogy Selmecbányát egyszer még néhány napra visszafoglalta a Tanácsköztársaság idején felálló Vörös Hadsereg. 1919. június 6-a és 10-e között az északi hadjárat során magyar kézre került Selmec.

centanarium_selmec_ujsag

 Állítólag néhány még ott lévő és bizonytalankodó tanár csak ekkor távozott. Június 10-én azonban újból a cseh–szlovák csapatok kezére került. Másnap készült az alább is látható, jól ismert fotó a Kálvária alatt táborozó egységükről.

centenarium_selmec_kalvaria

Šnejdárek ezredes és csapata néhány nappal Selmecbánya csehszlovák visszafoglalása után a Kálvária alatt

A sors különös fordulata, hogy ez után néhány nappal (állítólag június 17-én, mások szerint júliusban) a Schacht kocsma épülete – mely utóbb már lakóház volt – leégett. Az épületet még a burschenschaft elmúlása után (1877) is egyfajta tisztelet övezte a diákság és a szakmabeliek körében, mint hagyományaink jelképes szülőházát. A diáktanya pusztulását a rossz nyelvek szerint az újra bevonuló légiós csapatok okozták, akik azt állítólag felgyújtották. Az épület többé nem épült újra. A tető nélkül maradt, lassanként omladozó falak azonban még évtizedekig álltak szomorú emlékműként, míg végül a ma is látható garázssor épült a helyére.

centenárium_schacht

Leégésének időpontja sorsszerű és szimbolikus. Bárhogy is volt, talán jobb is, hogy így történt. Ne igyék többé senki más abból a korsóból, amelyből az elhunyt barát emlékére ittak! Ne lakjék senki idegen abban a házban, melyben a szent selmeci diákhagyományok születtek!

centenarium_leegett_schacht

A leégett Schacht az 1930-as években

– Dalospacsirta

Jelképünk nem pickhammer juppajdé, juppajda :)

Jó szerencsét!

Korábban feltettünk egy kérdést két kép alapján, hogy melyik ábrázolja a pickhammert. Természetesen kicsit csalafinta módon kérdeztünk, hogy még jobban kibújjon a szög a zsákból 😀

A válaszadók 36%-a találta el a helyes választ.

A pickhammer egy sűrített levegővel működő fejtőkalapács, amit a bányászatban használnak.

A bányászjelvényről:
A legelterjedtebb bányász jelkép és hagyományainkon belül is használt az a szimbólum, mely stilizálva egy nyeles éket és egy kalapácsot ábrázol, keresztbe fektetve egymáson.  A vájárok gyakran így tették le ezt a munkaeszközt. Az ék (nem csákány! van olyan ábrázolás amin csákány van a kalapáccsal együtt keresztbe téve, de mi nem azt használjuk jelképnek a legtöbbször) nyele könnyen kivehető volt, sőt gyakran enyhén ívelt, hogy a szűk helyeken is jobban elférhessenek vele. Erre a fém ékre vertek rá a kalapáccsal, amin sok magyarázni való nincs. A lőporos robbantás elterjedése előtt ilyen módon tudtak csak lassan és apránként haladni. A nyeles ék és kalapács (ez a legpontosabb) vagy a bányászjelvény vagy a bányász jelkép elnevezés a helyes, a pickhammer nem 😮

A jelkép lefelé való fordítása halálesethez kapcsolódik, sírokon is fellelhető, de használják ezt a jelzést egy bezárt tárna vagy bánya esetén is.

Tehát a cikk fő üzenete az, hogy:
bányászjelvény≠ pickhammer 😉
Tehát senkinek sincs pickhammeres kitűzője (még 😀 )! 

Itt egy kis videó arról, hogy miként képzeljük el az itthon is ,,pickhammer” kifejezés alatt futó eszközt:

Van egy másik, szintén tévesen elterjedt gondolat: a varrott évfolyamcímerekben is fellelhető, gyakran szalamandrának tartott állat igazából gyík 😉

Erről a két kérdéskörről kiváló és forrásokkal alátámasztott cikk olvasható Pamach tollából (katt ide).

Kis juppajdé 😀

Jelképünk nem pickhammer juppajdé, juppajda.
 Nekünk bányászjelvény kell juppajdé, juppajda.

Nyeles ék és kalapács ez a tuti hát ezt használd!
 Juppaájdéa juppajda, juppajdéá juppajda, juppájdéajda!

Védett: Wintri: Hogyan készült?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Selmeci diákok&Debreceni hagyományőrzés

Jó szerencsét!

Mi is ez az egész debreceni diákhagyomány?

A történet egyik “újkori” szála akkor kezdődött, mikor egy debreceni diákot miskolciak elhívtak szakestélyre, idestova már több, mint nyolc éve.

,,Az ajándékba kapott fakupát emelgetve és arcunkat megvilágító sejtelmes gyertyafényben – miközben mindenki bőszen énekelte a selmecbányai diákdalokat; kivéve én, halandó debreceni diák – irigykedve jutott eszembe, hogy nálunk is szeretik a bort. Meg a dalokat. Meg az alföldi körülményességet. És a jó közösséget. És akkor már ne felejtsük el, hogy egyetemünk múltja nem csak húsz, száz, hanem közel ötszáz éves múltra tekint vissza. Előtört belőlem egy kicsit a debreceni „bezzeg”-ség.

Visszatérve a hagyományokra, kezembe és nyakamba vettem a nagykönyvtárat, refit, egyetemet, élőt és szobrot, s kutattam, vajon alkotott-e valamit őseink diákköztársasága; a színmagyar, református, debreceni társadalom engedett-e a németes selmecbányaihoz hasonló diákéletet a kollégium falai között? Nem lepődtem meg – megismerve iskolai tanulmányaim során, hogy miért is járt ki Csokonai az akkor még farkasokkal teli Nagyerdőre diákjaival -, hogy színes és vidám diákélet folyt itt évszázadokon keresztül. Innen indult tehát az egész.

A Debreceni Egyetem jogelődjében, a Kollégiumban a szegényes lakhely, élelmezés és nagy szigor mellett jöttek létre az iskolai lakomák, a symposionok. 1598-ból származó feljegyzések szerint egyes alkalmakkor a diákok magyaros szívességgel megvendégelték a tanárokat. A lakomatartásra később egyre több okot eszeltek ki a diákok. Lakoma volt, ha a kiküldöttek megérkeztek, ha születésnap volt, ha az iskolától valaki elvált. Ezek tartása kétszáz év elteltével folyamatosan korlátok közé szorult. Az erős puritanizmus nehezen viselte, hogy a diákok a felvilágosodás hatására világi dalokat énekeljenek, s esetleg még táncoljanak is (ezt az ördögtől valónak tartották)… Azonban hiába volt tiltott a symposion, mind az anekdoták, mind a versek, dalok megszaporodása arról tanúskodik hogy a jókedvű gyülekezések, összejárások a Kollégium falai között és azon túl tovább virágoztak (Nagyerdőn, kocsmákban, kávéházakban).

Az egyetem létrejötte után bálok, majd a selmecbányai hagyományon alapuló szakestek áttelepítésével próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel. Az Agráron minden évben rendeznek Sárgulást a végzős diákoknak, a Kollégium volt leánynevelő iskolájában, a jelenleg hatosztályos Dóczy Gimnáziumában pedig különböző hagyományokat (dalok, öltözet, Abigél, Szabó Magda emlékei) ápolnak. A magyaros vendéglátásra, a tanulás utáni kötetlen barátkozásra és közös vacsorára épülő, évszázados tradíciókon alapuló szervezett este, a symposion csak a közelmúltban éledt újra.

Már a 10. „újkori” symposiont tartjuk, s remélhetőleg év végére megjelenik a Debreceni diák dalos- és anekdotáskönyve is, mely magában foglalja az összegyűjtött dalokat, anekdotákat, verseket, valamint bővebb leírását adja a hagyományos debreceni diákszokásoknak. Emellett hasznos tippeket is ad azoknak, akik szintén folytatni szeretnék a symposion tradícióját.” 
(Az idézet forrása 2015.06.10-én kelt)

Örömmel olvastuk ezeket a sorokat, hisz a saját gyökerű hagyományőrzés minden intézmény büszkesége lehet. Ilyen tevékenységet erőnkhöz mérten igyekszünk támogatni, ha kutatásaink során hasznos anyagot találunk (találtunk 🙂 ). Felvettük a kapcsolatot a debreceniekkel és idén márciusban vendégül is láthattuk őket Nedvesestünkön. A kapcsolat tovább erősödött és hétvégén már Debrecen felé utaztunk a XVI. Symposiumra. Izgatottan vártuk az eseményt, csak találgatni tudtuk, hogy: Milyen dalok lesznek? Ki és hogyan fogja levezényelni az estét? Lesz-e felszólalás? Milyen társaság gyűlik majd össze?

Nem kellett sok időt bizonytalanságban töltenünk, az utolsó kérdésre hamar megkaptuk a választ, remek társaság jött össze. A rendezvény előtt, délutáni városnézést szerveztek nekünk, majd egy borozóba tértünk be, ahol rövid helytörténeti előadást kaptunk a kulturális rendezvényeknek is otthont adó pince tulajdonosától.

Az este

A Symosium vezetőjét (szénior) szavazással megválasztottuk, majd lett felelőse a világításnak, a szénior helyettesének, de még a mosogató deáknak is (lotor). Gitárkísérettel nótáztunk, de mondták, hogy nem ritka a tangóharmonika sem.
A bemutatkozó kör és felszólalások után vacsorát is kaptunk (ez remek ötlet, tudom nekünk is javasolni 😀 ) . Az étek neve vetrece volt, ami egy gulyás- vagy pörköltféle étel és remekül esett a pár pohár bor után.


A kép illusztráció, hamar elfogyott és a symposium után már csak az üres bográcsot lehetett volna fotózni. Az ételt savanyítják és cipóval, zsömlével fogyasztják.

 

 

Voltak felszólalások, vittünk ajándékot is, többek között egy érdekes tényt, ami hagyománykutatás közben került felszínre. A Selmeci diákok és a debreceniek között ugyanis van némi régebbi kapcsolat. A hírünk biztos eljutott oda is, hisz diáknyelv szótárukban a 19. századból ezt olvashatjuk a mulatós diák megnevezésére: selmeci. 😀

selmeci diák debreceni diáknyelvben

Jó hangulatban zártuk az estét, amit még nótázások és kötetlen beszélgetések követtek három után is.

debreceni symposium debreceni diákhagyományok füzet

Remek hétvége volt, köszönjük az ivitálást. Örülünk, hogy ilyen kezdeményezések és események vannak a keleti végeken. Ahogy Debrecenben mondták:

Vivat societas!

 

 

 

 

A másik ember

Beszédekben, újságcikkekben, politikai programokban, a társadalmi kérdésről szóló munkákban egyre gyakrabban előforduló szó : a közösség, A „közösségi gondolat megvalósítását” emlegetik és ígérik. Ami azt mutatja, hogy a közösség problémái egyre égetőbbek, viszont megoldásuktól még mindig nagyon messze vagyunk, különben nem kellene annyit emlegetnünk a közösséget. Ennek sok önzés és szándékos ellenálláson kívül az is oka, hogy sokszor a jószándékú ember sem tudja hirtelenében, hogy hol fogjon hozzá : azonkívül, hogy talán ő is beletartozik, mi dolga neki a közösséggel ? Közösség. Elvont fogalom, valami hatalmas, nagy dolgot jelent, úgy érezzük, amivel államférfiaknak és politikusoknak dolguk törődni, amihez mi kis emberek vagyunk. Nehéz is elképzelni ; sok embert, tömeget szoktunk látni, de az nem azonos a közösséggel. Nincs róla tapasztalatunk, mert reggel az utcasarkon, az egyetemen, azután , a kollégiumban, vasútállomáson vagy a presszóban sohasem a közösséggel találkozunk, beszélgetünk, tárgyalunk, hanem a professzor úrral, a Kovács Palival, Nagy Pistával, azaz mindig egy bizonyos másik emberrel. Amíg hát csak közösségről beszélünk, az elvont fogalom leple alatt saját életünk nagyon közösségellenes maradhat, akarva-akaratlan. Azt kell, megtanuljuk, hogy ne a megfoghatatlan és sohasem látott közösségre gondoljunk, hanem a másik emberre: arra a másik emberre, akivel viszont lépten-nyomon találkozunk, akár ő nyit időnként reánk, akár mi kopogtatunk nála, akár csak kiírása vagy üzenete ér el hozzánk.

Az automatába bedobja az ember a kétszázast, a gépet vagy motort elindítja s azután várja az eredményt. A gép csak ebből az egy szempontból érdekel: arra való, hogy engem kiszolgáljon, javíttatni csak akkor fogom, ha az érdekem kívánja, különben semmi közöm hozzá. A hideg, lélektelen masinával való viszonyom teljesen egyoldalú. Rendben is van ez így a gépek tekintetében. Az nincs azonban rendben, mikor emberek is ilyen személytelenné, a magam kiszolgálásán túl közömbössé, idegenné, szinte masinává válnak a számunkra. 

Magunk számára megkívánjuk a megértést, de nem jut eszünkbe, hogy a másik embert is meg kellene értenünk. Megkívánjuk a segítséget, jól esik mindenesetre, de gyakran nem gondolunk arra, mikor a másik embernek is szüksége volna rá.

A másik embert felismerni : az egyik lépés.
A másik: a másik emberre való tekintettel élni.

Nem vonhatja ki magát senki, mert Jancsi bácsival, Mariska nénivel, Nagy Pistával, Kovács Palival, az évfolyamtárssal, az ügyintézővel, a tanár úrral és a többiekkel naponként találkozunk mindannyian vagy olvassuk bejegyzéseiket, üzeneteiket.

Reagáljunk lehetőleg azonnal, hisz később úgyis kimegy a fejünkből és a legtöbb esetben pár perces időráfordításról van csak szó!

/Victor János írása alapján 

 

10 dolog, amivel elronthatod a selmeci kirándulásodat

Összegyűjtöttünk tíz dolgot, ami beárnyékolhatja a selmeci kirándulásotokat. Mivel erre általában hideg időben kerül sor, néhány pont erre vonatkozik.

1. Sima talpú cipő vagy magassarkú

Mint tudjuk szép kis város Selmecbánya abiza, görbe bár minden utcája abiza!
Ezen felül még nagy szintkülönbségekkel is számolhatsz, szóval egy jeges úton a belvárosban vagy felfelé a Kálváriára igencsak megszívatod magad, ha kevésbé túrázós cipővel érkezel.

2. Selmec, mint több napos kocsmatúra

Csábító lehet az érzés, hogy Selmecen mulatozzunk és sörözzünk, de figyeljünk az arányokra. Jobb hozzáállás, ha úgy gondoljuk, hogy elmegyünk Selmecet megismerni, mellékesen iszogatunk is ha úgy alakul, mint az iszogatunk és mellékesen meg Selmecen vagyunk felfogás. Ha évfolyamhömbölgést szeretnétek, az közelebb és olcsóbban is megoldható.

3. Városismeret hiánya

Készületlenül menni Selmecre nagy pazarlás! Az épületek, a legendák, a ránk vonatkozó történetek ismeretének nagy fokú hiánya sima turistáskodássá “zülleszti” a visszatérést, nem utolsó sorban ha már kiadtatok x*10 000 Ft-ot
akkor nézzetek meg annyi nevezetességet, amennyi kényelmesen belefér!
A balektudnivalók és egyéb anyagok rengeteg infót adnak ezekről!

4. Mert nálunk ez nem szokás! Már a Firmáink is így csinálták a …

Ha egy évfolyamtársatok egy új ötlettel áll elő, (megnézni egy kevésbé ismert épületet, nevezetességet, szakesten eltérni attól, amit Ti láttatok anno, stb.) esetleg gondoljátok át és beszéljétek végig mielőtt reflexszerűen NEMmel leszavaznátok.

5. Ha nincsen kajád

A busz lerobbanhat, a hegymászásban igencsak megéhezhetsz, szóval legyen nálad egy kis tartalék, ha elhagyod a szállást hosszabb időre. Érdemes otthonról hozni elegendő hideg élelmet és a buszba felhozni, valami itallal együtt (nem muszáj alkoholosnak lennie 😀 ).
Ha már boltba mész, kóstold meg a jó öreg kofolát meg kérj pár Steigert is otthonra 🙂

6. Ha megfázol és nincsen gyógyszered

Ha már alapból is fájós torokkal indultál, akkor érdemes egy levél Strepsils vagy egyéb torokfertőtlenítőt magaddal vinni.
A mézes-gyömbéres pálinka vagy egy jó kis Tatratea is segíthet, de a gyógyszer talán mégiscsak jobban… Vigyél magaddal meleg öltözetet, sapkát és legalább
cserezokniból párat! (Nem árt, ha láz és fájdalomcsillapító is van nálatok egy rakat C-vitaminnal 😉 )

7. Selmec, mint after party

Van egy elsőre teljesen jó bulinak hangzó szokás, hogy a Selmecre induló busz indulásáig kocsmázunk. Ez különböző testvérvárosainkban eltérő időpontot jelenthet hajnalban vagy reggel, de garantálható, hogy hulla fáradtan fogod érezni magad és kínszenvedés lesz a múzeumok vagy a paloták
látogatása félkómásan. Aludj legalább 6-7 órát indulás előtt! Tényleg!

8. Különvonulás

Persze fontos, hogy az ember a balekjaival, tanszékével, stb. is legyen, de figyeljünk egymásra! Senki ne érezze magát egyedül azért, mert a Firmája vagy tanszéki társai esetleg nem tudtak eljönni.

9. Ha nem kérdezel

Ha valamilyen szokásban nem vagy biztos, amit Selmecen szoktunk megejteni vagy egyéb városismereti kérdésed lenne,
nyugodtan kérd öreg Firmák segítségét. Biztosan szívesen válaszolnak vagy adnak valamilyen okosító anyagot.
,,Aki kérdez: öt percig ostoba. Aki nem kérdez: az is marad, míg él!”

10. Ha rendőrt vagy mentőt kell miattad hívni

Figyelj és vigyázz magadra is! Ha elveszel és téged keresgél az évfolyam, (vagy hangoskodtál, közterületen ittál és emiatt esetleg rendőrt hívtak rád) bár sztori lehet belőle, nem éppen kellemes dolog akkor, mikor veled történik…
(tipp: EU-s TB kártyát és személyi igazolványt vigyél magaddal)

10+1. Ha nem iszol vágott sört! 😀
Próbáld ki legalább az első selmeci alkalommal ezt a csapolt különlegességet! 🙂

                               rezané pivo

Legyen jó hangulatú és tartalmas Selmecetek!
Jó szerencsét!

Nem mindenki lehet HÖKéletes

Már cikkünk legelején egyértelműen leszögeznénk, hogy tisztelet azoknak, akik munkájukat becsülettel, aktívan elvégzik vagy végezték az ilyen jellegű hallgatói képviseleti rendszerben! Szükség van az ilyen lelkes diákokra itt is!!!
A Kőhattyú kezdeményezés munkáját is támogatták már különböző
hallgatói önkormányzati csoportok! Az írás elgondolkodtató figyelemfelhívás, akinek nem inge ne vegye magára!

Talán mindenkinek van már tapasztalata a HÖK munkájával kapcsolatban (vagy annak hiányával). Sajnos gyakori az a hozzáállás, hogy a tisztségviselők csupán népszerűségi vagy ismertségi alapon vannak megválasztva függetlenül korábbi teljesítményeiktől vagy rátermettségüktől. Ha a kari HÖK-ökbe
már többségében ilyen emberek lesznek beválasztva vagy vezető tisztségbe helyezve,
akkor beindulhat egy nagyon káros öngerjesztő folyamat. Ez a folyamat ott kezdődik, hogy megszűnnek az ötletes és a hallgatói életet jobbító kezdeményezések. A HÖK tevékenysége elkezd csupán az alapszabályban rögzített kötelező feladatok elvégzésére korlátozódni, majd már ezek is nehézségekbe
ütköznek és a HÖK tagjai már az írásban rögzített minimális kötelezettségeiknek sem tesznek eleget.

Sok esetben nem a rosszindulat vezet ide, hanem az ide szükséges kompetenciák hiánya, rosszabb esetben a hanyagság,  nemtörődömség és a passzivitás.

Ez a folyamat végül oda vezet, hogy a HÖK-ről és a munkájáról kialakulhat egy negatív kép, ami miatt az esetleges lelkes és hozzáértőbb diákok jelentkezési kedve a szervezetbe és a hallgatók szavazási hajlandósága is jelentősen lecsökken, így újratermelődik egy hasonló vagy egy még rosszabb réteg a következő választásokkor és így tovább…

Ezt a negatív spirált nagyon nehéz megtörni, hiszen ha kialakul egy ilyen belső szervezeti légkör, egy fecske nem csinálhat nyarat (vagy nagyon ritkán, rengeteg munka árán és akkor az egy igen izmos fecske 😀 ) és ha valami véletlen folytán
mégis egy aktív csapat jön össze a HÖK-ben, nehéz feladat lesz újra megtalálni a rég elfelejtett elvégzendő teendőket, újra kialakítani a régen bejáratott kapcsolatokat és programokat. Sokszor ez hónapokkal visszavetheti a munkát!

Általában elmondható, hogy a selmeci hagyományőrzők más közéleti vagy közösségi tevékenységgel kapcsolatos szervezetben is gyakran előfordulnak. Logikusnak tűnik tehát, hogy olyanok kerüljenek be a HÖK-be, (a hagyományőrző karokon) akik tisztában vannak az egyetem hagyományaival és már több szervezet működésébe is bepillantást nyertek. Ez együtt járhat programszervezési vagy diák képviseleti tapasztalattal, ami mind jól jöhet ilyenkor.

Ezek az érvek egészen addig állják meg a helyüket, amíg a fent említett előnyök valóban fennálnak!

Ne felejtsük el, hogy lehet panaszkodni a HÖK-re, de őket demokratikusan Ti/Mi választjuk meg!!! A mi döntésünk alapján kerülnek tisztségeikbe!
Természetesen az kicsit kényszerhelyzet lehet, ha csak egy jelölt indul, de nem muszáj akkor sem olyat támogatni, aki szerintetek nem képes a feladatok ellátására. Ha esetleg valaki ambíciót érez arra, hogy ő tudná jobban is csinálni, induljon a választásokon!

Kezdeményezéseinkben és írásainkban mindig törekszünk arra, hogy ne csak “sopánkodjunk”, hanem megoldási alternatívákat, már létező jó gyakorlatokat is ismertessünk, különben nem sok értelme van az egésznek.
A következő néhány sor talán segít ebben.

Hogyan lehet egy aktív, a diákéletet valóban segítő Hallgatói Önkormányzatot felépíteni?

Ha jelentkeznél:

  • Először is, aki lelkesedést érez a dolog iránt, kérje ki a kari HÖK Szervezeti és Működési Szabályzatát. Jobb esetben ez tartalmazza a minimálisan elvégzendő feladatokat. Ez pár óra alatt átolvasható és értelmezhető. Tudd meg időben a választások időpontját!
  • Ha ismersz olyat, aki korábban HÖK-ös volt (tanár, esetleg doktorandusz) és találtál példaértékűt a munkájában, akkor egyeztess egy időpontot, amikor beszélni tudsz vele erről és tanácsokat kérni.
  • Tarts önismereti vizsgálatot! Egy vezetői pozícióhoz nem elég a lelkesedés, bár talán ez a legőszintébb és legfontosabb.
    Ha komolyan szeretnéd csinálni a dolgokat szükséged lehet némi stressztűrő képességre, megértésre, határozottságra, egy komplex
    távlatokban gondolkodó látásmódra vagy egy szakterület alaposabb ismeretére. Ezek fejlesztéséhez is kérhetsz, kereshetsz segítséget (ismerősök, szakkönyvek, netes anyagok, esetleg tréningek).
  • Ismerd meg a karod jelenlegi helyzetét és szokásait. Gondold végig milyen események szoktak lenni vagy éppen
    mik tűntek el és vajon miért az utóbbi időben.
  • Készíts egy programot! Senkitől ne várd, hogy rád szavazzon, ha egy kezdetleges elképzelésed sincs a jövőről vagy a céljaidról HÖK-ösként!
  • Ismertesd meg magad és a terveidet diáktársaiddal! Ha nem ismernek téged vagy a programod, miért szavaznának rád?

Ha nem szeretnél jelentkezni, de szeretnél változtatni (amennyiben úgy érzed szükséges):

  • Ne pusztán haveri vagy ismertségi alapon szavazz (vagy, mert tök jó arc, tegnap is velük söröztem és vicces srác/lány)!
    Gondolj vissza olyan helyzetekre, mikor a jelölt vezetői vagy képviseleti feladatot látott el vagy ahhoz hasonló munkát végzet, amire most jelentkezik és az alapján is mérlegelj.
  • Ha nem ismered a jelöltet vagy a munkáit, olvasd el programját! Ha sem a jelöltet sem a munkáját nem ismered vagy a program erősen kamuszagú, akkor bizony nehéz a helyzet. Olyanra semmi esetre se szavazz, akit korábbi tapasztalataid
    alapján alkalmatlan és még azt sem bíznád rá, hogy egy kiflit egyedül megvegyen a boltban 😀 (na jó viccet félretéve, lehet érvényesen szavazni de nem muszáj támogatni egyik jelöltet sem, ha nem alkalmasak).
  • Ha bizonytalan vagy menj el olyan eseményekre, ahol a jelöltek jelen vannak vagy éppen a céljaikat ismertetik! Kérdezz meg olyanokat, akik ismerik a jelöltet, de figyelj arra, hogy elkerüld a pletykákat és csak a valós tényekre alapozz.
    Talán így szerzel olyan tapasztalatot, ami segít.
  • Te is támogathatod a HÖK munkáját és a teljesebb hallgatói életért tett erőfeszítéseket, ha ötleteket javasolsz vagy besegítesz a karon lévő programoknál.
    Esetleg szóval vagy tettel is segítheted, támogathatod az aktív HÖK-ösöket.

Ha már HÖK-ös vagy és szükségét érzed a változtatásnak:

  • Nézzed át a kari SZMSZ-t, hátha van valami, ami felett elsiklottál és eddig rosszul volt (vagy sehogy) intézve. Aktualizáld, frissítsed ha szükséges. Ez talán az egyik legfontosabb. Ha a HÖK legalapvetőbb feladatai tisztességgel és valós funkcióval
    (nem csak látszattevékenység és látszatgyűlés) vannak ellátva, máris rengeteget
    tettél!!!
  • Beszélj korábbi aktív HÖK vagy más diákszervezeti tagokkal vagy egyéb releváns tapasztalatokkal rendelkező emberekkel, hogy osszák meg ezen irányú élményeiket veled.
  • Facebookon és a HÖK honlapon is frissek legyenek az elérhetőségek és a tartalom.
  • Kérdezd körbe a diákokat, hogy minek látnák szükségét, illetve a már elfelejtett,
    de jó kezdeményezéseket újra vedd elő. Bevonhatsz HÖK-ön kívüli ötletembereket is egyes projektekbe ha szükséges és a segítséget köszönd meg!
  • Legyél kitartó a munkában és bátor, hogy ha kell, ki tudj állni a hallgatók érdekeiért! Lehet, hogy munkád gyümölcse nem a te mandátumod alatt fog beérni!
  • Interneten nézz körbe, hogy más karok vagy esetleg egyetemek milyen programokat szerveznek, mi működhetne nálatok is. Keress olyan
    fórumokat, ahol ilyenekről tanulhatsz.
  • Vonjad be a többi diákot is egy terv készítésébe, kérd ki a véleményük
    és időben hirdessed meg ha eseményt szervezel.
  • Támogassad a már meglévő tevékeny diákszervezeteket és programokat.
  • Mandátumod lejártakor lássad el esetleg írásban is néhány jó tanáccsal és 
    az eddig végzett munka, nagyobb tervek részleteivel az utódod!

 

Az írásból talán néhány részlet vonatkoztatható hagyományőrző szerveinkre is, de egyet sose felejtsünk el:
A HÖK megléte szinte kötelező a törvényi szabályozások és egyéb okok miatt, a tisztségviselők pedig általában anyagi juttatásban is részesülnek. Ez karonként változó, de a havi 20-40 000 Ft (ez a juttatás két heti 8 órás diákmelónak is megfelelhet havonta, ami nagyságrendileg kb. évi 106 szakestély ára lehet összegét tekintve!) korántsem mondható ritkának.
Ezzel ellentétben a hagyományőrző diáktársaságok teljesen szabad elhatározásból alapulnak és feladataik mennyisége és minősége nem egyszer meghaladja a HÖK-ök által végzett munkát és programjaik sokszor nem csak a hagyományőrzőknek szólnak. Gyakran még tagdíjat (!) is fizetnek,
nem hogy fizetést kapnának munkájukért. Természetesen itt is mutatkoznak hiányosságok és hibák, de ezt mindenkép meg akartuk említeni.
Hagyományőrző diákszervezetekről bővebben a Selmeci GYIK-ban írtunk.

Félreértés ne essék, az anyagi támogatás igenis lehet korrekt, ha valós munka van mögötte. Örüljünk, hogy legalább ezért a közösségi diáktevékenységért adnak valamit (legtöbb esetben, egy köszönömöt sem kap az ember). Gyakran a tandíj
és az egyetemi élet költségei diákmunkát tesznek szükségessé, aminek az idő-
és energiaigénye az érdek képviseleti és egyéb hökös munka kárára menne,
így ezzel a juttatással jobban biztosítható az igényes munka!
A pénz motiválhat, erőt adhat, de ha csak azért csinálja valaki, akkor inkább ne tegye…
Ne legyen ez táptalaja (rossz értelemben vett) politikus palántáknak, nyerészkedőknek és “potyautasoknak”!

A passzivitás és érdektelenség az, ami táplálja és életben tartja ezeket a rossz szokásokat!

Ne felejtsük! A kari HÖK-ös választásoknál tehát a döntés a MI, a TI kezetekben van!
Bár nehéz egy ilyen fentebb említett negatív spirálból kilépni, de igenis sikerülhet, volt rá példa és a fent említett néhány pont is segíthet ebben!

A végén ismét meg kell említenünk, hogy köszönjük az olyan HÖK-ök munkáját, akik munkájukkal utat mutatnak és lehet rájuk számítani!

De hát a Bursch vagy Burs? Törődik is vele!

A bursch kifejezés hagyományainkban általában azokat a diákokat jelenti, akik szívvel-lélekkel vesznek részt szokásainkban. A szó láttán német eredetre gondolunk és fellapozva a német szótárat, a következőt találjuk :

Bursche
– fickó, fiatalember, legény

Ennél tovább kutatva azonban azt találjuk, hogy etimológiáját tekintve a bursche kifejezés a diákszállás, a bursa lakóját jelenti, amit a 18–19. században általánosan használták a diákok megnevezésére. A bursa – a latin erszény szóból származik, mely a diákok közös szállása, ahol az ott tartózkodásért fizetni kell.
Ezeket a költségeket és gyakran az étkezések árát is közös kasszából finanszírozták.
Olyan is előfordulhatott, hogy magukat a tanórákat is ezeken a helyeken tartották. 

A selmeci diákhagyományokat követő diáktársaságok előszeretettel használják a bursch kifejezést. Az ábrán a Fehérvári Burschok képe látható, akik a 2017-es Visszatolást szervezték.

A városi kézművesek és kereskedők ugyanúgy, csak éppen nagyobb gazdasági és társadalmi erőfeszítéssel – harcoltak a jogaikért, mint az iskolák, ezért egyáltalán nem véletlen, hogy a diákság is létrehozta a céhek mintájára a maga érdekszövetségeit. Hasonló, de kissé módosult, kibővített jelentéssel felruházva az eddig leírtaktól, ezeket az érdekszövetségeket az Európai Egyetemeken bursának nevezték. A bursa tulajdonképpen láda volt, amelyben a diákok a közös pénzt és a fontos iratokat őrizték. (Akárcsak a céhek a maguk kincsét a céhládában.) Ugyanazon az egyetemen több bursa is lehetett és a diákok gyakran nemzetiség szerint is elkülönültek. A magyar fiúk például a ,,Bursa Ungarorum” köré gyülekeztek, ha pénzt akartak befizetni vagy kivenni, de persze olyankor is, ha valakit, valamit ünnepelni kellett. Ennek felügyeletét az elnök látta el.

Tehát a szó latin formáját melyet már középkori német egyetemeken is ismerhettek kissé kiegészítve megkapjuk a Bursche kifejezést. Ebből kiindulva bajtársi diákszövetségek, a Burschenschaftok neve is erre az eredetre vezethető vissza, mely mozgalom 1815 körül Jénában kezdett kibontakozni és elsősorban német nyelvterületen terjedt el.

1823-ban Selmecen is megalapul egy ilyen jellegű társaság, a ,,Deutschen Gesellschaft zu Schemnitz” mely a burschenschaft mozgalom helyi megfelelőjének számított. Ez a szervezet még Selmecen megszűnt. Tehát a német (vagy német közvetítésű) elemek nem úgy kerültek hozzánk, hogy valahonnan lemásoltuk azokat, hanem a helyi diákéletre hatottak a nem kis létszámban ott tanuló németajkú hallgatók. Erről majd valamikor talán egy hosszabb cikkben is írni fogunk 🙂

Bár a hagyományőrzők között páran felkapják fejüket arra, ha a bursch szót bursnak írják, de ha a német diákoknak belefért egy kis németesítés, akkor talán nekünk is beleférhet egy kis magyarosítás 🙂

(és igen, valószínűleg a Bursa Hungarica ösztöndíj sem véletlenül kapta ezt a nevet 😉 )

Csak az ősi szakok!?

Jó szerencsét!

Gyakran felüti fejét hagyományainkban az a gondolat, hogy csak a műszaki szakok rendelkeznek selmeci eredettel.

Nos ősi szakból valóban három van és hagyományaink rendszere ezért nyilvánvalóan ezen szakok alakították legerőteljesebben, de ne feledkezzünk meg arról, hogy már Selmecbányán a Bányászati-kohászati Tanintézetben is szakosodtak második évben a hallgatók, melyek a következők voltak:

– bányaművelő és bányajogász
– bányamérő
– ércelőkészítő
– kémlész és kohász
– pénzverő és aranyválató

Tehát, ha a jogi és közgazdász vonalra gondolunk az már itt is megjelenhetett a gazdasági, gazdálkodási vonalon, sőt egyes források szerint az Akadémia tanára volt Mitterpacher Lajos is. Ő írta meg a műszaki felsőoktatás első Gazdaságtan tankönyvét, melyben hangsúlyozta: „a mérnököknek a gazdasági dolgokban is nem egyszer véleményt kell mondaniok, … szükséges a gazdálkodás alapjainak megismerése”.

1809-ben rendszeresítik az akadémián a felsőbb tanfolyamokra előkészítõ filozófiai kurzust, s a bölcsészeti tanszék keretében kezdi Schittkó János tanár a matematika és fizika oktatását. 1904-ben pedig már jogi tanszék is alapul Selmecen.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gazdász, bölcsész vagy jogász felsőoktatás európai fellegvára Selmecen lett volna, de már itt is fontosnak tartották egyéb kiegészítő területek oktatását elkerülve szakbarbárságot.

/A betegápolásra való utalást az akadémiai oktatáson kívül találjuk. Kiegyezés előtt, valószínűleg 1849-tól működött az „Akadémischer Kranken
Unterstützung Verein”, melyből 1867-ben „Akadémia Segélyező Egylet” alakult. 1875-ben a selmeci asszonyok „Selmeci Akadémiai Betegápoló Egyletet” alapítottak, s ez fedezte a betegápolási költségeket, sőt ápolást is vállaltak, míg az előbbi a rendszeres segélyt intézte. Ehhez a táncestélyek bevételei szolgáltak./

Talán régen elmondható volt, hogy a mérnöki szakma egyben egy másfajta szemléletet is jelentett, manapság ez határvonal a 
tömegképzésnek “hála” elmosódottnak látszik (legalábbis a többséget tekintve). Ti mit gondoltok erről? Mindenesetre akárhogy is forognak a mérnökök fejében a gondolatok fogaskerekei, az elmondható hogy a selmeci hagyományokra minden szakon közel ugyanúgy gondolnak és teljes értékű selmeci diák bármely keresztelt hallgató, aki értékeinket és szokásainkat becsülettel elsajátítja, megéli és továbbadja utódintézményeink hagyományőrző szakjain! Ez a megállapítás egy tavalyi kutatáson alapul.

Halottak napjára

Jó szerencsét!
Rövid írás hallottak napjára:

Mikor Selmecbányán járunk, látogassuk meg elődeink végső nyughelyét is. Firmaként mutassuk meg e helyeket a balekságnak!

Selmecbányán és környékén tizenkét temető található, ebből
háromban találunk az Akadémiához kapcsolódó sírokat.
Mindhárom temető a Hegybányai-kapu környékén fekszik.
– az egykori római katolikus temető
– az alsó evangélikus temető
– felső evangélikus temető (más néven úri temető)

Szomorú arról hallani, mikor egy Selmeci hétvége szervezői és résztvevői évről évre kevesebb tudást tudnak átadni a fiatalabb nemzedéknek! Tegyünk ez ellen! Kérdezzünk öreg Firmákat és kutassunk mi magunk is!

forrás: Kőhattyú

A képen Péch Antal sírja látható.
( PÉCH ANTAL (1822—1895)
Nagyváradon született, a selmeci Akadémiát 1842-ben vé­gezte el. Ezután kincstári szolgálatba lépett, majd poroszországi
bányáknál dolgozott. 1873-tól miniszteri tanácsosi
rangban a selmeci bányakerület igazgatója volt. A Bányá­szati és Kohászati Lapok megindítója, az első magyar nyelvű
bányászati és kohászati műszótár kiadója. A Magyar
Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Javaslatára vezették be a ,,Jó szerencsét” köszöntést a bányászatban és kohászatban.)

Jó szerencsét!

1. oldal / 3

JÓ SZERENCSÉT!