Tag: Miskolc

,,Ha Selmec hív, mi ott leszünk…” – Selmeci Hagyományőrző Konferencia 2018

Idén harmadik alkalommal gyűltek össze Sopronban, (szeptember 14-15.) hogy szervezett és tematizált kereteken belül beszélgessenek a selmeci hagyományokról. Az esemény egyik ihletője egy 1972-ben Sopronban tartott szeminárium, mely akkor más néven és formában, de a diákhagyományaink kérdéseivel is foglalkozott.

1972

A Selmeci Hagyományőrző Konferencia ezen a néven másodszor lett megrendezve a Hűség Városában, ahol mind a négy hazai selmeci hagyományőrző város (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) képviseltette magát. Az összejövetel célja, hogy megismerjük egymás helyzetét, tanuljunk a többiek jól bevált módszereiből és beszéljünk a közös ügyeinkről. Az az elképzelés, hogy legyen egy fórum, ahol kielégítő időkeret mellett tudunk beszélni komolyabb témákról is, mindezt szabadon, nyílt részvételi lehetőséggel bármelyik tagunk számára, a lehető legkedvezőbb részvételi hozzájárulás mellett. Ez remek kapcsolatépítési lehetőséget is jelenthet, ahol hagyományainkban aktív emberek jobban megismerhetik egymást (tavaly ilyen testvérvárosi ismertségből szakestély is született). Idén is hívtunk hagyományainkat jól ismerő és kutató előadókat, akik segítettek nagyobb áttekintést adni történetünkről és felhívták a figyelmet a múlt, jelen és jövő kihívásaira.

Selmeci Hagyományőrző Konferencia 2017

A 0. csütörtöki napon már érkeztek Miskolcról vendégek, hogy a nálunk jelen lévő tanszéki balekoktatás menetébe bepillantást nyerjenek. Pénteken, a konferencia első napján megismertük a résztvevők szakjainak sajátos rendszerét, beiratkozástól egészen a végzésig. Ez az alapos ismertetés délután öt órától éjfélig tartott, kisebb szünetekkel és egy közös vacsorával. Érdekes és érdemes is volt hallgatni ezeket a beszámolókat, mert nem egy jó ötlettel lehetett gazdagabb az, aki saját karának fejlesztéséhez keresett módokat.

A szombati reggeli után Prof. dr. Bartha Dénes tartott előadást hagyományaink elmúlt évtizedeiről, majd Dr. ifj. Sarkady Sándor az ősi fészek, Selmecbánya kikényszerített elhagyásának történetét ismertette, melynek lassan 100 éves centenáriumi megemlékezését tartjuk. A felszólalások után röviden beszéltünk pár aktuális kérdésről (hagyományaink más intézményekben történő másolása, idei tanév rendezvényei) és meghatároztuk a délután jobban részletezni kívánt pontokat. Áttekintettük a tavalyi konferencia összefoglaló jegyzetét is, hogy lássuk milyen témákat vizsgáltunk akkor és milyen megállapításokra jutottunk velük. Volt lehetőség hagyományainkkal kapcsolatos kiadványok beszerzésére is.

Délután rövid sétát tettünk a Botanikus-kertben, megnéztük a hagyományainkhoz kötődő főbb nevezetességeket, majd a Ligneum kiállítóközpontot jártuk körbe, ahol Orbán Júlia intézményvezető asszony köszöntette vendégeinket. Ebéd után folytattuk a tanácskozást főbb témáink mentén, ezek közül pár: minőség vagy mennyiség kérdésköre, a konferencia hatása és jövője, Fehérvár helyzete, közös felület létrehozása programjainknak próbaként és a hallgatói aktivitás növelése.

Az egyéni vállalások jegyzőkönyvbe vétele után, a jól végzett munka kellemes fáradtságát oldva rövid és remek hangulatú nótaestet tartottunk, majd zárás után szabadfolyás vette kezdetét.

Köszönjük minden résztvevőnek és támogatónak, hogy sikeresen megrendezésre kerülhetett az összejövetel!

A múlthoz méltóan, a jövőt figyelve, a jelenben élve!

Vivat Selmec!

2017-es konferenciáról itt is olvashatsz többek között, vagy saját oldalunkon is.

Selmeci Diákok valéta elnökeinek és delegáltjainak Tanácskozása

⚒ Jó szerencsét! ⚒
Kedves Selmeci Diákok!
Az összes selmeci diákhagyományőrző valéta elnök (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) meghívásával és támogatásával létrejött Tanácskozáson a következő levél született. Selmeci diákhoz méltó megoldás, melyre büszkék lehetünk 🙂
Hagyománykutató “gépezetünk” készen áll, ha Pesten is úgy gondolják, szívesen segítünk! 🙂
Jó szerencsét!
Suum Cuique!

Kedves BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Hagyományőrző Kör és a BME további selmeci diákhagyományok elemeit használó diákjai!        

Fogadjátok el barátságunk, mely egykor megvolt a Műegyetem diákjai és a soproni selmeci diákok hagyományőrzői között. Örülünk, hogy a selmeci diákhagyományok által közvetített értékeket (hazaszeretet, szakmaszeretet, bajtársiasság, barátság) követendőnek tartjátok, de kérjük, hogy ezen célokat ne a selmeci diákhagyományok szokás- és hagyományrendszerével kívánjátok elérni, mert ezen hagyományrendszer a magyarországi selmeci diákhagyományok szerinti jogutód intézményekhez, (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) azok diákjaihoz kötődnek, ők az aktív formálói. Térjetek vissza saját hagyományaitok gyökeréhez, formáljatok, alakítsatok ki újakat, használjátok a meglévőeket, melyek nem hozzánk kapcsolódnak. Saját hagyományaitok kutatásához segítséget tudunk adni! Egy három éves átmeneti időszakban folyamatosan leépíthetőek Nálatok a selmeci diákhagyományok elemei, melyek helyére ültethetitek saját hagyományaitokat és azon szokásokat, melyekre majd Ti is büszkék lehettek, ebben is segítünk! Éljetek ezzel a lehetőséggel, mely a Ti és a Mi javunkat is szolgálja! 2018 június 30-ig várunk válaszotokra. Sajnos amennyiben ezzel a lehetőséggel nem éltek, teljes mértékben el kell határolódjunk Tőletek és mindenkitől, aki Titeket támogat ebben a tevékenységben.

Reméljük, hogy szavaink megértő fülekre találnak! 
Eme levél az összes selmeci diákhagyományőrző valétaelnök vagy delegáltjaik támogatását élvezi!

Üdvözlettel,
Selmeci Diákok

Mire lehet számítani egy balekhéten?!

Jó szerencsét!
Hallottál már olyanról, hogy balekhét?

A selmeci hagyományőrző karokon (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) általában balekhétnek hívják azt a tanév kezdetét megelőző hetet vagy pár napot, amikor a frissen felvett leendő egyetemi hallgatók megismerkednek egymással és a felsőbb évesekkel. De miért nem gólyahét vagy gólyatábor a neve és mi a különbség?

Bár nehezen kutatható, hogy a történelmi Magyarország területén melyik felsőoktatási intézmény tartott először ilyen jellegű napokat, azt biztosan tudjuk, hogy Selmecbányán már a múlt században fogadták a beiratkozás előtt álló fiatalokat. Néhány ugratás és vicc mellett bemutatták nekik a várost, az egyetemi szokásokat, megismerhettek idősebb hallgatókat és gyakran a szállás keresésében is segítettek. Ez a szokás maradhatott meg az iskola Sopronba való költözésekor (aztán innen a többi testvérvárosba való elkerüléskor) és mivel hagyományainkban résztvevő első évest baleknak hívják, nem gólyának innen eredhet a név: balekhét.

A gólyahetek alapötlete is az, hogy a frissen felvettek összeismerkedjenek, jól érezzék magukat, de néhány esetben túlzottan jól sikerülhet az ivás, a partizás és a kicsapongás része a programnak. Természetesen a balekhéten szintén lehet alkoholt fogyasztani és vannak bulik, de jellemzően elmondható, hogy a fókuszban egy más cél van (vagy kéne legyen)!

Bár négy városról és több, mint egy tucat szakról beszélhetünk, van néhány jellemző eleme a balekheteknek, (még ha ezek mindegyike nem is fedezhető fel az összes szaknál egyéb körülmények miatt):

– az egyik fő cél a közösségépítés és az ismerkedés, a bajtársiasság érzésének kialakítása
– találkozás felsőbb évesekkel, akik később nehézségek esetén segítséget tudnak adni
– teljes egészében felsőbb éves hallgatók (Firmák) szervezik, akik nem feltétlenül vannak a HÖK kötelékében, de önkéntes módon látják el a felmerülő feladatokat
– az elsősök költségeinek csökkentése érdekében, a Firmák esetenként fejenként több tízezer forinttal támogatják a rendezvényt
– ebben a pár napban megismertetjük az elsősökkel diákszokásaink néhány elemét
– bemutatjuk az egyetem, a kollégiumok és a város fontosabb helyszíneit
– szórakoztató és kulturális programokat biztosítunk
– a beiratkozáshoz szükséges adminisztráció és a tárgyfelvétel is ezekben a napokban történik
– általában van sör 😀

Elmondható, hogy a balekhét arról szól, hogy elkezdjük egyetemi közösségünkkel megismertetni az elsősöket. Bár elsőre az egész furcsának tűnhet, de itt egy olyan segítőkész szociális közeg várhatja őket, ami nagyban hozzájárul a diákévek tartalmas eltöltéséhez. Sok oktatónk is részt vett anno elsősként ezen a rendezvényünkön, sőt gyakran visszatérő vendégek rajta. Természetesen ezek általános tapasztalatok, sajnos lehetnek rossz példák is, de olyan túlkapások, mint amik a néhány éve történtek egy balatoni gólyatáborban SOHA nem is voltak és nem is lesznek! Ha viszont tanulmányról beszélünk, már két kérdőíves felmérés is bizonyítja, hogy a diákoknak elsöprő többségben tetszik a balekhét!

érkezés balekhétre (Sopron) 2011

Barátsággal várjuk a leendő balekokat! 

Valétálás – szalamander Miskolcon 2017.06.22.

 

fotó: Vajda János (boon.hu)

Június 22-én 21.30 körül indul a szalamander a Városház térről.

A Szalamander a Miskolci Egyetemen 2017-ben valétáló (végzős) hallgatók városi ballagási ünnepsége és fáklyás felvonulása, mely a selmeci diákhagyományok részeként az UNESCO szellemi, kulturális örökség nemzeti jegyzékének eleme.

A nagyszabású esemény felvezetéseként a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete hallgatóinak előadásában felcsendül a selmeci-soproni-miskolci diákhagyományok dalaiból építkező Carmina Universitatis, melyet a Miskolci Egyetem működésének 60., a jogelőd Selmeci Akadémia alapításának 275. évfordulója alkalmából írt Csemiczky Miklós zeneszerző.

forrás: operafesztival.hu

Az esemény facebook linkje, részletesebb programmal (KATT)

 

Költöző madarunk: A Kőhattyú szobrot csillén tolják Miskolcra!

,,A kút eredetileg az Orsolya téren állt, ahol még víz is csobogott belőle. Azonban a Városszépítő Egyesület javaslatára később áthelyezték mostani helyére, az Egyetemi Klub elé, a Hunyadi János utca és a Béke út találkozásához.  

Nem sokkal ez után az 1930-as években meg is született a kőmadárról szóló legenda. E szerint a Nyugat-magyarországi Egyetemen egy többször is sikertelenül vizsgázó diáknak azt mondta szigorú professzora, hogy csak akkor fogja átengedni a vizsgán, ha a kőhattyú kitollasodik. A diákkal együtt érző tréfás kedvű osztálytársak segítségével reggelre a hattyú valóban tollruhát öltött, ugyanis csiriz és lúdtollak segítségével felöltöztették a szobrot. A professzor pedig megenyhült, és a tanuló végre átmehetett a vizsgán. 

Azóta a hattyútollazás a Valétálás (az egyetemisták búcsú szakestjének) színfoltja, s a város egy mai napig őrzött szokása. 

Egy 1972-es szakesten azonban kiderült az igazság. Ott volt ugyanis Dr. Nemky Ernő, az erdészeti növényi tanszék egykori professzora, aki jelen volt az első tollragasztásnál. „1932-ben történt a gazdasági válság idején, amikor elindult Budapestről Sopronba az első filléres vonat. Négyen ballagtunk haza éjszaka, s azon tanakodtunk, hogyan kellene megkacagtatni a filléres vonat utasait. Megtollasítottuk a hattyút. Másnap reggel már ott állt két marcona rendőr, s másik kettő sikálta a csirizt… A diákok legendát faragtak ebből, s minden évben megismétlik a mókát. Nem gondolnak gazdasági válságra, talán nem is hallottak filléres vonatról. Csak együtt örülnek.” Mesélte el az esten a professzor. „ Idézet az alon.hu oldaláról

                                         Kőhattyú Sopronban

Út Miskolcra:

2017-ben valósul meg, annak az összefogásnak az eredménye (KITOLÁS), ami megkereste Vaski Lászlót és Farkas Ágnest a Hattyútollazó nóta szövegének és dallamának szerzőit, hogy egy soproni ünnepség és szakestély keretében Miskolcra tolják a Kőhattyú szobrot a baráti összetartozás gesztusaként több résztvevővel együtt. Itt a felújított UV-dombon fog helyet kapni, majd egy szemeszter elteltével továbbtolják Székesfehérvárra és Dunaújvárosba. Ennek időpontja és a részletek egyelőre még megbeszélés alatt állnak.

A soproni, ünnepi szakestély azzal fog zárulni, hogy a Búcsúdal éneklése közben a Soproni Városgazdálkodás szakemberei Edébe, a csillébe emelik az alkotást, amit régen végzett erdőmérnökök és aktív diákok közösen fognak az egy hétig tartó program során Miskolcra tolni a szerzőkkel.
Sikerült Sopronban tanult bányamérnököket is meghívni az eseményre, akik ferulával fogják nógatni az esetleg belassuló csilletolókat.

A Soproni Egyetem az ünnepség kezdőnapján a KISZ-házban délelőtt újra bemutatja Ruzsinszky rég nem játszott Soproni diákok című darabját, majd a rektor hivatalosan kihirdeti a Kőhattyú: Selmeci Hagyományokért Ösztöndíj megalapítását.

Az ösztöndíjra minden, a közösségért önzetlenül tevékeny és más ösztöndíjban vagy támogatási formában nem részesülő hagyományőrző diák pályázhat, átlagtól függetlenül.

Miskolcon a Cantusok Köre és a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága által szervezett hagyománytörténeti előadás, Nedvesest és bál fogja várni a Hattyút.

A lelkes diákok jelentkezését az eseményre ezen a linken várjuk.
Minden további friss információ is itt található!!

JÓ SZERENCSÉT!