Tag: bme

Veszélyben Selmec

Vajon mi az, amit anno 1942-ben veszélynek láttak az akkori soproni-selmeci diákok? Mi az, amit már akkor sem néztünk jó szemmel és milyen párhuzamok vonhatóak most a jelenben? Látható, hogy bizonyos folyamatokat, már akkor sem tartottunk üdvösnek.

A Kör folyóirata a Bástyánk, remek cikkeket közölt különféle témákban (Selmec, irodalom, aktuális hírek, ifjúsággal kapcsolatos kérdések, oktatás). Az írások kiválóan vannak megfogalmazva és alaposan körbejárnak egy-egy témakört. 
Nézzük, mit üzen az újság 1942-ből:

Veszélyben Selmec
KASSAY F. LÁSZLÓ emh.

Veszélybe került Selmec abban az értelemben, ahogyan a mi szívünkben él; a szellem és a hagyományok értelmében. Kétoldalról fenyegeti veszély. Vagy az örökösök részéről, akik elherdálhatják a rájukmaradt kincseket vagy pedig kívülállók részéről, akik lassanként kisajátítani, elbirtokolni igyekeznek azokat. Nekünk szembe kell néznünk mindkét veszéllyel.

A belső veszély ténye sokszor előfordult a múltban, de azt hála az átmentett selmeci szellemnek, mindezideig sikerült kiküszöbölnünk és rövidesen kivetnünk magunkból. Az ilyenformán felmerülő rothasztó elemek akkor jelentkeztek, mikor a selmecbányai Bányamérnöki és Erdőmérnöki főiskola elzárkózottságából ide került Sopronba. Ekkor jelentek meg aztán körünkben a jampec és a konjunktúralovag. A kettő csaknem ugyanaz. Hogy kik ezek ?

Te is ismered a piros csokornyakkendős, kitömött vállú, legújabb lipótvárosi divathoz kínosan alkalmazkodó jampecet, amely az ország mai főiskolás ifjúságában – sajnos – mindgyakrabban előfordul. Hozzánk is elvetődik néha egy-egy de hála Istennek, csak rövid ideig bírja ki. Pökhendi modora, kellemetlen zsargonja utálatot kelt, különösen a firmák körében. Ő az, akinek számára „fölöslegesek a kivonulások” – „jobb egy mozi, mint egy közgyűlés”. –

Bástyánk 1942/I.

Ezek az urak mindig a balekság körében találtak legtöbb követőre. Főleg azok között, akik örök ellenzékiek, akiknek önérzete amúgy is lázad kissé az „értelmetlen” rendszer ellen. Így alakultak klikkek, amelyek már sokkal jelentősebb bomlasztó hatással voltak. Az ilyen krízis a félév végén szokott a fordulóhoz érkezni, mikor teljes lesz az undor a matematika, ábrázoló, stb. iránt, hiszen ő nem ezt várta… Ekkor aztán vagy itthagyja az egyetemet néhány –„savanyú a szőlő – szerű kifejezéssel – és valljuk be, ez az egyedüli hasznos tevékenysége számunkra, – vagy pedig itt marad; ez a körülmény pedig sok alkalommal okozott már krónikus betegséget körünkben.

Hála Istennek, a selmeci ifjúság mindezideig megtalálta önmagát és végzett az ilyen betolakodókkal. Létünk csupa harc volt ezek ellen és mondhatjuk, hogy a harcnak minden évben újból meg kell kezdődnie. Volt ugyanis eset, – hála istennek csak volt, – mikor a stréber fogalma testet öltött nálunk is. A stréber…aki hörgő torokkal és vérbenforgó szemekkel védi távoli érvényesülésének képzelt útjait. Ki tanulmányutakon félrevonja a főmérnököt, fülébe súgva annak, csak szóljon, ha egy jó mérnököt akar, mert csak én értek igazában ezekhez a dolgokhoz…
Természetesen kilökjük magunkból az ilyen alakokat, mert ilyen sohasem volt Selmecen és nem szabad, hogy legyen nálunk sem. Pedig Selmecen többen voltak, mint mi vagyunk.

A konjunktúralovagok alakjában feltűnő eme belső veszélyek ellen könnyű a védekezés és a selmeci ifjúság mindig tud majd ellene védekezni, de nehezebben állunk a másik veszéllyel, a külső veszéllyel, amit erős kifejezéssel hagyománytolvajlásnak neveznék.

Le kell szögeznünk, hogy a selmeci hagyományok egyedül minket, a soproni Műegyetem hallgatóit illetnek meg és azokat eltulajdonítani nem engedjük senki részéről, még akkor sem, ha azok oldalági rokonaink!

Bástyánk 1942

Szomorú dolog. hogy most kell elsőbbségi jogot bejelentenünk arra, ami tulajdonképpen mindig is a miénk volt, de sajnos, ez a bejelentés szükségessé vált, mert már kezd a helyzet úgy állani, hogy más diákegyesületek mutatják be nekünk a tőlünk átvett diákszokásokat úgy, mint sajátjukat. Tanúja voltam a legkülönbözőbb budapesti és vidéki diákegyesületekben, mikor selmeci dalokat énekeltek, természetesen a főszavak elváltoztatásával és a felületes átvétel miatt hamis szöveggel, vagy dallammal. Ugyancsak átvették a szakestély, szalamander szokását is, csak kissé elferdítve, ami – mondanom sem kell, – csak az illető szokás kárára történt. A ballagást az egész országban végzik, de kevesen tudják, hogy az selmeci szokás.

Mikor meglepődve szóltam – „Hiszen ezek a mi szokásaink”, – sietve jött a felelet; „Ugyan kérlek, hiszen ez már nálunk pl. 1923-ban is megvolt…Természetesen meggyőzhetek néhányat azzal, hogy nálunk meg már pl. 1868-ban is így (illetve nem egészen így) csináltuk; a tömeg erről sosem vesz tudomást, de ha ez így megy tovább, akkor néhány év múlva az Erdész himnuszt is úgy hallom majd énekelni, mint pl. „tipikus és eredeti textilmérnök-indulót”.

Érdemileg nem is lehet bírálat tárgyává tenni ezeket a „hagyomány-koktélokat”, azt ugyanis közülünk bárki azonnal láthatja, hogy ezek csupán utánzások. Valaki egyszer hallotta a mi szakestélyünket, néhány szót megjegyzett belőle, a többit saját fantáziájával pótolta. Ezzel magyarázható az, hogy pl. az ilyen szakestélyeken a ,,Praeses”, ,,Kontrapunct”, stb. idegen nyelvű szavak mellé ősmagyar szavak is bejöttek, az elfelejtett eredeti szó pótlására. A keverék természetesen meglehetősen fanyar lesz.

Ha pedig valaki már odáig jutott. hogy kétségbe vonja ezeknek a hagyományoknak kizárólagosan selmeci voltál annak szolgálhatunk mi majd döntő bizonyítékokkal.

Sajnos, messze vagyunk a tűztől, s ha nem mozgunk egy kicsit, ilyenmódon mindenünk észrevétlenül elvész. Pedig az, aki átélt már igazi selmeci szakestélyt és amolyanfajta .,koktélszakestélyt”, azonnal észreveszi, hogy eredeti ízzel és zamattal csak az eredeti selmeci szokások bírnak, s minden máshová félig-meddig átültetett ilyen dolog csak torz kísérletként hat ezzel szembeállítva.

Hogyha ezekre a szokás-átvevő törekvésekre gondolok, eszembe jut az a sokszor hallott felfogás, hogy a modern idők szelleme és nemtörődömsége el fogja hanyagolni a hagyományok fenntartását. Hogy mennyire nem igaz ez a felfogás, azt éppen a fenti jelek mutatják. A modern egyetemi polgár egyenesen kívánja az ilyen régifajta, kissé misztikus és bizarr szokások gyakorlását és azonnal magáévá teszi azokat, ha valahol máshol látja. Annál inkább meg kell becsülnie a már birtokában levő szokásokat egy olyan egyesületnek, amely legrégibb, legeredetibb kincseket mondhatja magáénak, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia soproni utódjának. Én meg vagyok győződve arról. hogy mi rendelkezünk annyi erővel, amivel meg tudjuk védeni az, ami a mienk, mindenkivel szemben!

(Bástyánk, A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Kör havi folyóirata (1942/I.) A szerző a Kör tisztikarának és választmányának is tagja volt.
Az eredeti anyagot a Kőhattyú szerkesztősége digitalizálta.)

A PDF letöltehető itt.

A képekért köszönet Rozsdának!

 

 

 

 

Selmeci Diákok valéta elnökeinek és delegáltjainak Tanácskozása

⚒ Jó szerencsét! ⚒
Kedves Selmeci Diákok!
Az összes selmeci diákhagyományőrző valéta elnök (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) meghívásával és támogatásával létrejött Tanácskozáson a következő levél született. Selmeci diákhoz méltó megoldás, melyre büszkék lehetünk 🙂
Hagyománykutató “gépezetünk” készen áll, ha Pesten is úgy gondolják, szívesen segítünk! 🙂
Jó szerencsét!
Suum Cuique!

Kedves BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar Hagyományőrző Kör és a BME további selmeci diákhagyományok elemeit használó diákjai!        

Fogadjátok el barátságunk, mely egykor megvolt a Műegyetem diákjai és a soproni selmeci diákok hagyományőrzői között. Örülünk, hogy a selmeci diákhagyományok által közvetített értékeket (hazaszeretet, szakmaszeretet, bajtársiasság, barátság) követendőnek tartjátok, de kérjük, hogy ezen célokat ne a selmeci diákhagyományok szokás- és hagyományrendszerével kívánjátok elérni, mert ezen hagyományrendszer a magyarországi selmeci diákhagyományok szerinti jogutód intézményekhez, (Sopron, Miskolc, Dunaújváros, Székesfehérvár) azok diákjaihoz kötődnek, ők az aktív formálói. Térjetek vissza saját hagyományaitok gyökeréhez, formáljatok, alakítsatok ki újakat, használjátok a meglévőeket, melyek nem hozzánk kapcsolódnak. Saját hagyományaitok kutatásához segítséget tudunk adni! Egy három éves átmeneti időszakban folyamatosan leépíthetőek Nálatok a selmeci diákhagyományok elemei, melyek helyére ültethetitek saját hagyományaitokat és azon szokásokat, melyekre majd Ti is büszkék lehettek, ebben is segítünk! Éljetek ezzel a lehetőséggel, mely a Ti és a Mi javunkat is szolgálja! 2018 június 30-ig várunk válaszotokra. Sajnos amennyiben ezzel a lehetőséggel nem éltek, teljes mértékben el kell határolódjunk Tőletek és mindenkitől, aki Titeket támogat ebben a tevékenységben.

Reméljük, hogy szavaink megértő fülekre találnak! 
Eme levél az összes selmeci diákhagyományőrző valétaelnök vagy delegáltjaik támogatását élvezi!

Üdvözlettel,
Selmeci Diákok

UPDATE:

Tudomásunk szerint:
A levélre végül jött egy kb. 3 oldalas válasz, amelyben inkább kérdések és hosszas fejtegetések voltak, de arra irányuló konkrét válasz nem, hogy valóban készek lennének hagyományaink másolásával felhagyni és saját alapokra állni idővel.
Talán szándékosan provokatív (?) volt már maga a megszólítás is és több, a fő témától eltérő mellékvágányra kívánták elterelni a párbeszédet. Kicsit olyan volt, hogy küldtek valamit, hogy ne mondhassák, hogy nem küldtek, de a lényeget nem mondták ki. Ezek ellenére az esélyt megkapták és fel lett ajánlva kb. egy tucat délutáni lehetőség augusztusban egy személyes győri találkozóra (a valelnökös levél gyakorlati megvalósításával kapcsolatban). Az egész kari ’’hagyományőrző” társaságuk közül senki nem ért rá, majd jelezték, hogy egyébként mennek a selmeci szalamanderre. Ez egyértelműsítette, hogy az eddigi tevékenységüket kívánják folytatni, nem szeretnének a felkínált lehetőséggel komolyan élni, csupán ezt a gesztust is egy “legitimizációs” lépésnek könyvelnék el. Ezen a ponton ez az ügy lezárult, senki nem kívánt velük a továbbiakban foglalkozni. Mint látható az OMBKE eset kapcsán is, valóban hagyományaink másolását kívánják folytatni, akár kierőszakolva is, annak valamilyen általuk „legitimnek” tartott utat keresve. Ezért is környékezték meg az OMBKE társaságát és akarnak belépni a szervezetbe. Szerencsére, mint írásukból is következik, még ők sem tekintik hagyományőrzésüket ,,legitimnek”, azonban azt ezzel a lépéssel sem fogják elérni, csupán újabb hátulról furakodós, kierőszakolás érzetet adnak az egésznek.

Az általunk is látott írást először nem tudtuk eldönteni, hogy nyilvánosnak szánták vagy nem (neveik is szerepeltek benne), aztán meg ezek után nem is volt prioritás. Természetesen az akkori valelnökök és az ősi szakos valelnökök tudtak az ügyről, nekünk pedig nem feladatunk ezzel az üggyel foglalkozni. Van sok egyéb terület, amivel tudunk foglalkozni szerencsére 🙂 Ha valami nagyobb hír van, azt közreadjuk, de inkább humort faragunk ebből a szomorú szituációból.

Az “UNESCO-s anyagot” itt találjátok:
selmeci_diakhagyomanyok_unesco

UPDATE 2.0:

Eredeti forrás: (katt ide)

UPDATE 3.0:

Jó szerencsét!

Magának az írásnak a tartalmát nem kommentáljuk itt, csak annyi megjegyzést teszünk, hogy 2 éve a pestiek felé felajánlott együttműködési lehetőség valós volt. 
Kutatások során valóban találtunk náluk diákéletre vonatkozó és alkalmazható saját hagyományrendszert (burschenschaft alapút). Minden feszültség megoldódhatna és kölcsönösen előnyös dolog sülehetett (sülhet?) volna ki belőle, ha elindulnak elődeik útján 😉 

“Az OMBKE Választmánya 2019. június 18-i ülésén az OMBKE Elnöke által a Selmeci Diákhagyományok körül támadt viták tisztázására létrehozott Ad Hoc Bizottság jelentését megvitatta és 3 ellenszavazat, 1 tartózkodás és 15 igen szavazat mellett a következő határozatot hozta:

A Selmeci Diákhagyományok a Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia jogutód intézményeinek öröksége, az egyetemi élet részeként azok éltetése és tovább örökítése a mindenkori utódkarok Alma Máterei diákságának joga és feladata.

A Selmecbányán 1892-ben alapított OMBKE műszaki-tudományos és szakmai érdekvédő egyesület, így – ugyan a Selmeci Diákhagyományokkal kapcsolatban döntési jogköre nincs – de a tagság döntő része megkeresztelt balekként vagy firmaként, filiszterként az egyetemi éveket követően az Egyesület keretén belül éli meg ezeket a hagyományokat. Az Egyesület tagja BÁRKI lehet, aki elfogadja az Egyesület alapszabályát és érdekli a bányász-kohász szakmai kultúra. A 
diákhagyományok nem azonosak az ipari szakmai hagyományokkal. Igaz, hogy az utóbbinak alapja az előbbi, de az ipari hagyományok az időben, az adott körülményekhez igazodva alakultak. Azonban a selmeci szellemiség megmaradt.

Az Egyesület Selmeci öregdiákjai szerzett örökségének részeként végzi a Selmeci Diákhagyományok, akadémiai történetek, a Bursch-nóták és hagyományrendszer ismertetését, terjesztését, életben tartását saját tagjai és a szakmáink iránt érdeklődők számára. Azonban az Egyesület nem tart sem esetenként, sem szisztematikusan, meghirdetett módon, rendszeres balek- és firmaoktatást, nem avat balekot, sem firmát.

Balekot avatni és firmát keresztelni csak a selmeci utód karok diákjai által tartott szakestélyeken lehet.

A Selmeci Diákhagyományok ügyében az OMBKE csak a Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia szakmáinkhoz kötődő utódkarait kívánja támogatni.

A Selmeci Diákhagyományoknak más, nem selmeci utódintézmények diáksága általi “lemásolásával” kapcsolatos vitás kérdéseket a különböző intézmények diákjainak kell egymás között megbeszélniük és megoldaniuk.”

UPDATE 4.0
Közzétesszük a begyűjtött kutatásokból származó kisebb összefoglalót. Lehet, hogy a KJK-s kör nem él a lehetőséggel, (reméljük, hogy lesznek olyan új hallgatóik majd idővel, akik ezt fontosnak tartják és felhagynak a másolással) de szerencsére van olyan kar ott, aki lehet hogy fog 🙂

Kattints az alábbi hivatkozásra az összefoglalóért:
Régi_Műegyetemi_diákszokások

JÓ SZERENCSÉT!