Tag: selmecbánya

Egy selmeci emlékfa emlékére (2009–2019)

Az Akadémisták Selmecen című rendezvény 2006 októberében indult útjára, mikor az utódkarok által aláírt „Deklaráció” ötödik évfordulóját ünnepeltük. A 2006 augusztusában Miskolcról és Sopronból Selmecbányára tolt csille és rönk megkeresztelésére és végleges helyükre: a bányászati és az erdészeti palotákba juttatására is ekkor került sor. Ettől kezdve minden év októberének második hétvégéjén Selmec városa által biztosított keretek között ünnepelhettük meg, hogy a korábbi, sokszor ellenséges légkör helyett – úgymond – a diákság végre helyet kapott a város rendszerében. Ezeket az éveket a szlovák–magyar kapcsolatok jelentős javulása jellemezte mind országos, mind helyi szinten. Ennek gyümölcse lett az is, hogy Selmecbánya és Sopron előbb partnervárosi, majd testvérvárosi szerződést köthettek.

A Deklaráció
Teljes nevén „A híres selmecbányai Bányászati Akadémia szellemi örökség követőinek ünnepélyes nyilatkozata”. 2001. november 30-án írták alá Miskolc, Sopron, Leoben, Ostrava, Kassa és Zólyom felsőoktatási intézményeinek selmeci örökséget ápoló bányász illetve erdész karai, valamint Selmecbánya városa, hosszas diplomáciai huzavona után. Az okirat szerint az említett karok az 1762-ben alapított Selmeci Akadémia szellemi örökségét együttműködve ápolják. Egyúttal a kari, egyetemi vezetők aláírásukkal elismerték, hogy a bányász és erdész karok (és az őket befogadó intézmények) az Akadémia jogutódjai, a többiek szellemi örökösei. A megkötött megállapodások jelentős mérföldkőnek számítanak az Alma Mater városa, a szlovákiai egyetemek valamint a jogutód karok kapcsolatának fejlődésében. Ezáltal gyökeres pozitív fordulat állt be az 1919 óta tartó vitában az Akadémia Sopronba – majd Miskolcra – menekített anyagi javainak tulajdonjoga tekintetében is.

2009 több szempontból is kiemelkedett a sorból, ebben az évben érett be a rendezvény. A negyedik alkalommal megrendezett találkozó, a IV. Akadémisták Selmecen, talán a legemelkedettebb, legőszintébb, legbensőségesebb hangulatú volt. A rendezvény nevének rövidítéséből fakadóan a résztvevők azóta is csak „IVAS”-ként emlegetik. A szervezők mindent megtettek, hogy ez a néhány nap valóban különleges legyen mindenki számára. Mint akkori fehérvári geós diák, számomra különösen sokat jelentett, hogy karunk – a Dunaújvárosi Főiskolával együtt – ekkor csatlakozhatott hivatalosan is a Deklarációhoz, de ekkor írta alá Selmecbánya és Sopron polgármestere a viszonosság elve alapján Selmecbányán is az előző évben már Sopronban megkötött testvérvárosi szerződést. Az este tartott szakestélyen mind Sopron, mind Selmecbánya akkori polgármesterei részt vettek, minden világi címük és rangjuk nélkül. Az Akadémisták Selmecen rendezvények történeti ívére utólag visszanézve az ez évit tekinthetjük a csúcspontnak.

Az utolsó napon, 2009. október 11-én délelőtt az Óvár előtti „sík terület” alatti meredek, füves domboldalon egy emlékfát ültettünk. Ez egy Sopronból érkezett kis hársfacsemete volt, melynek elültetésénél én is segédkeztem, így később személyesen is felelősséget, kötődést éreztem felé. A fa mellett egy rönkdarabra rögzített műanyag emléktábla került elhelyezésre.

A plaketten a következő szöveg volt olvasható négy nyelven: A IV. „Akadémisták Selmecen” rendezvény emlékére ültették az utódkarok. 2009.

A későbbiekben Selmecbányán járva mindig vetettem egy pillantást a fára, s igyekeztem legalább évente egyszer lefényképezni, hogy megfigyelhessem, ahogyan cseperedik. A fa élete nyugodt mederben folydogált; lassan, de láthatóan fejlődött a vékony és köves talajon. Mivel a 2013-as évet önkéntesként Selmecbányán töltöttem, szinte minden nap láthattam, új ismerőseimnek megmutathattam, hogy „ez a mi fánk”.

2015-ben egy kisebb javítást is eszközölnünk kellett: A plakettet tartó rönkdarabot ugyanis nyáron a lejtő aljában találtam meg. Ez a kimosódás eredménye lehetett, a tábla láthatósága miatt ugyanis a rönkdarab eredetileg nem lett mélyre leásva, így az évek során lassan kifordult a földből. Ezen kívül a fadarab alsó része ekkor már korhadásnak indult. Megjegyzem, nem volt ez másként magával a rendezvénnyel sem, mely félreértések és egyéb okok miatt két részre hasadt (a Selmecbánya városa által rendezett protokolláris részre és az egy héttel később a soproniak által szervezett diákrendezvény részre), így viszont részben funkcióját vesztette. Nem mellesleg a diákság létszáma és a szervezők lelkesedése is apadásban volt. A X. Akadémisták Selmecen („XAS”, 2015.) szakestélyen komoly kérdésként merült fel a rendezvény további sorsa. E rendezvény utolsó napján a táblát tartó rönk helyreállítását a barátaimmal elvégeztük. A 2010-ben a szlovákok által odahelyezett kőtömb védelmébe tettük.

A következő két évben az akadémiai hársfa továbbra is szépen cseperedett. Közben a zöldterület karbantartásakor használt damilos fűkaszák kikezdték a műanyagplakettet, kisebb darabok törtek le róla.

2018­/2019 a centenárium éve. Száz évvel ezelőtt, 1918. őszén a Monarchia elvesztette a világháborút, decemberben a diákság többsége a főiskola értékeivel elvonult Selmecbányáról. 1919. januárjában a város csehszlovák fennhatóság alá került, és több hónapos bizonytalanság után a selmeci főiskola áprilisban Sopronban telepedett le. Nevezhető sorsszerűnek, hogy 2018 tavaszán a hársfánk utoljára hajtott ki. A nyár folyamán azonban (számomra) ismeretlen okból eredően kiszáradt. Szeptemberi látogatásom során már az alábbi látvány fogadott:

A fa ezután még egy év esélyt kapott. Sajnos azonban már nem zöldült ki újra. Legutóbb 2019. szeptember végén jártam Selmecen. 23-án este érkeztem a városba, ekkor már sötét volt, s a fát ugyanúgy, kiszáradt állapotban találtam. Gondoltam, majd világosban fényképezem le inkább. Erre két nappal később, 25-én délelőtt került volna sor. Azonban a fát ekkor már nem találtam a helyén. Előző nap ugyanis kivágták.

Északi (hegy felőli) oldalán a kéreg és a háncs korhadt, beteg volt. Ennek pontos okát nem ismerem, megfejtését az erdészekre bízom. Gyanítom, hogy a rendszeres fűkaszálás nem tett neki jót, ha összehasonlítjuk, hogy ez a tevékenység a plakett műanyag lapjában milyen kárt tett.

A városi protokolláris rendezvényre utóbb már csak kisebb delegációk érkeztek a négy magyarországi testvérvárosból. Idén először pedig már ez a rendezvény is elmaradt, s úgy tűnik, hogy a fa azzal a rendezvénnyel együtt pusztult el, melynek emlékére ültették. Reméljük, hogy a jövőben sikerül újra tartalommal megtölteni a kereteket, s ekkor talán lenne értelme egy új fát is ültetni…

Dalospacsirta

(Szerkesztői megjegyzés: A 40 négyzetméter sík terült, mint csoda egyébként egy valamikor tévesen elterjedt elem hagyományaink körében, ahogy a fehér ördög is (fun fact 😀 ). A rendezvény, mint kiderült valószínűleg idén még meg lesz tartva, csak nem a szokott idejében.)

 

General Poppenheimer

Az egyik legkedveltebb dalunk, de ki az a Poppenheimer?
Találkozni lehet jó és kevésbé jó válaszokkal is (nem, nem volt selmeci tisztviselő). Gottfried Heinrich zu Pappenheim, gróf, (Treuchtlingen, 1594. május 29. – Lipcse, 1632. november 17.) német katonatiszt, császári tábornok a harmincéves háborúban.

Pappenheim hírnévre és tiszteletre tett szert merészsége, lojalitása, valamint haditettei miatt. Ezenkívül a fogaskerék-szivattyú találmánya is neki tulajdonítható.

A nótáról:

A minden bizonnyal német nyelvű területen született dal, (forrása ismeretlen) mulatozások alkalmával gyakran hallható különféle európai hallgatói egyesületek és társaságok összejövetelein.  Magyarországon a selmeci diákhagyományok révén vált ismertebbé. Két fordításról tudunk, a jelenleg elterjedt magyar szöveget 1938-ban készítették.


Németül (egyik jelenleg is használt változat):


Wir trinken Einen Halben in der Welt. (bis)
Warum sollten wir nicht trinken einen Halben, (bis)
Einen Halben in der Welt.

|: General Pappenheimer
Der soll leben
General Pappenheimer
Der lebe hoch. : |
Bei Wein und bei Bier, Lustige Pappenheimer sind wir hier;
Bei Bier und bei Wein, Lustige Pappenheimer wollen wir sein.

Érdekesség, hogy a nótához társul egy olyan szokás is, mely alapján a társaságban egymás mellett ülők ütemre koccintanak egymással bizonyos részeknél. Ez a szokás Sopronban alakulhatott ki, mert Selmecbányán és a kezdeti Soproni időszakban még koccintás helyett tisztelegtek egymásnak. A tisztelgés, a Leobenbe kivonult selmeci diákok között is megmaradhatott.

A Pappenheim nóta közben tisztelgő diákok (a helyszín valószínűleg Leoben)

A tábornok nevét viseli egy népszerű induló is:

 

Centenárium kapcsán

A Selmeccel kapcsolatos megemlékezés–sorozat véget ért. 1918 decemberében a diákság zöme, 1919 áprilisában a tanárok többsége is elhagyta az ősi várost, majd megkezdődött a tanítás Sopronban. Kevesen tudják azonban, hogy Selmecbányát egyszer még néhány napra visszafoglalta a Tanácsköztársaság idején felálló Vörös Hadsereg. 1919. június 6-a és 10-e között az északi hadjárat során magyar kézre került Selmec.

centanarium_selmec_ujsag

 Állítólag néhány még ott lévő és bizonytalankodó tanár csak ekkor távozott. Június 10-én azonban újból a cseh–szlovák csapatok kezére került. Másnap készült az alább is látható, jól ismert fotó a Kálvária alatt táborozó egységükről.

centenarium_selmec_kalvaria

Šnejdárek ezredes és csapata néhány nappal Selmecbánya csehszlovák visszafoglalása után a Kálvária alatt

A sors különös fordulata, hogy ez után néhány nappal (állítólag június 17-én, mások szerint júliusban) a Schacht kocsma épülete – mely utóbb már lakóház volt – leégett. Az épületet még a burschenschaft elmúlása után (1877) is egyfajta tisztelet övezte a diákság és a szakmabeliek körében, mint hagyományaink jelképes szülőházát. A diáktanya pusztulását a rossz nyelvek szerint az újra bevonuló légiós csapatok okozták, akik azt állítólag felgyújtották. Az épület többé nem épült újra. A tető nélkül maradt, lassanként omladozó falak azonban még évtizedekig álltak szomorú emlékműként, míg végül a ma is látható garázssor épült a helyére.

centenárium_schacht

Leégésének időpontja sorsszerű és szimbolikus. Bárhogy is volt, talán jobb is, hogy így történt. Ne igyék többé senki más abból a korsóból, amelyből az elhunyt barát emlékére ittak! Ne lakjék senki idegen abban a házban, melyben a szent selmeci diákhagyományok születtek!

centenarium_leegett_schacht

A leégett Schacht az 1930-as években

– Dalospacsirta

Selmeci tarokk

Jó szerencsét!

Körülbelül féléves előkészület után végre itt van a Selmeci Tarokk!⚒  
Szerencsére sikerült a szükséges feltételeket megteremteni és megálmodni rá a képeket, mely egykori fás valete elnökünk keze munkája!
Sok nehézség közbejött, de a 100 éves exodus 2018-as utolsó nevezetesebb dátumára (dec. 15-16 egyes források szerint) sikerült ideérnie a csomagnak!
Mind a 4 hazai testvérvárosból tettünk rá jeleneteket és természetesen Selmecről is!
Vivat Academia! Vivat Sopron! Vivat Miskolc! Vivat Dunaújváros! Vivat Székesfehérvár! Vivat Selmecbánya! Kívánjuk, hogy szép emlékeket idézzen ez a pakli és hozzájáruljon a négy hazai selmeci hagyományőrző város diákéletének a színesítéséhez! (update: A centenáriumi különkiadás elfogyott.)

                     A múlthoz méltóan, a jövőt figyelve, a jelenben élve!

Sopron-Selmec 100

forrás: Sopron-Selmec 100 facebook oldala

Az alábbiakban az Alma Mater 100 éves elköltözésére emlékező programsorozattal kapcsolatos linkeket teszünk közzé. A programok április végével fejeződnek be az előzetes információink szerint (az első tanítási nap Sopronban ekkortájt volt).

Nosztalgiavonat Selmecre

Képeink a selmeci programokról

Az egyedi címkés limitált centenáriumi sörök

Soproni ősbemutatója a Pillanat című dramolettnek (mely az elválásról szól)

Soproni színpadi előadás (Selmeci hangulatok),  Carmina Universitas és fáklyás menet

A centenárium weboldala

A centenárium facebook oldala

Selmecia – a selmeci diákok utópisztikus szigete :D

Valószínűleg nem bánnád, ha hajótörést szenvedve ezen a szigeten kéne maradnod egy darabig. Tartományait igazgathatnák Firma hercegek 😀
Rendkívül kreatív munka, köszönet érte Dalospacsirtának!

10 dolog, amivel elronthatod a selmeci kirándulásodat

Összegyűjtöttünk tíz dolgot, ami beárnyékolhatja a selmeci kirándulásotokat. Mivel erre általában hideg időben kerül sor, néhány pont erre vonatkozik.

1. Sima talpú cipő vagy magassarkú

Mint tudjuk szép kis város Selmecbánya abiza, görbe bár minden utcája abiza!
Ezen felül még nagy szintkülönbségekkel is számolhatsz, szóval egy jeges úton a belvárosban vagy felfelé a Kálváriára igencsak megszívatod magad, ha kevésbé túrázós cipővel érkezel.

2. Selmec, mint több napos kocsmatúra

Csábító lehet az érzés, hogy Selmecen mulatozzunk és sörözzünk, de figyeljünk az arányokra. Jobb hozzáállás, ha úgy gondoljuk, hogy elmegyünk Selmecet megismerni, mellékesen iszogatunk is ha úgy alakul, mint az iszogatunk és mellékesen meg Selmecen vagyunk felfogás. Ha évfolyamhömbölgést szeretnétek, az közelebb és olcsóbban is megoldható.

3. Városismeret hiánya

Készületlenül menni Selmecre nagy pazarlás! Az épületek, a legendák, a ránk vonatkozó történetek ismeretének nagy fokú hiánya sima turistáskodássá “zülleszti” a visszatérést, nem utolsó sorban ha már kiadtatok x*10 000 Ft-ot
akkor nézzetek meg annyi nevezetességet, amennyi kényelmesen belefér!
A balektudnivalók és egyéb anyagok rengeteg infót adnak ezekről!

4. Mert nálunk ez nem szokás! Már a Firmáink is így csinálták a …

Ha egy évfolyamtársatok egy új ötlettel áll elő, (megnézni egy kevésbé ismert épületet, nevezetességet, szakesten eltérni attól, amit Ti láttatok anno, stb.) esetleg gondoljátok át és beszéljétek végig mielőtt reflexszerűen NEMmel leszavaznátok.

5. Ha nincsen kajád

A busz lerobbanhat, a hegymászásban igencsak megéhezhetsz, szóval legyen nálad egy kis tartalék, ha elhagyod a szállást hosszabb időre. Érdemes otthonról hozni elegendő hideg élelmet és a buszba felhozni, valami itallal együtt (nem muszáj alkoholosnak lennie 😀 ).
Ha már boltba mész, kóstold meg a jó öreg kofolát meg kérj pár Steigert is otthonra 🙂

6. Ha megfázol és nincsen gyógyszered

Ha már alapból is fájós torokkal indultál, akkor érdemes egy levél Strepsils vagy egyéb torokfertőtlenítőt magaddal vinni.
A mézes-gyömbéres pálinka vagy egy jó kis Tatratea is segíthet, de a gyógyszer talán mégiscsak jobban… Vigyél magaddal meleg öltözetet, sapkát és legalább
cserezokniból párat! (Nem árt, ha láz és fájdalomcsillapító is van nálatok egy rakat C-vitaminnal 😉 )

7. Selmec, mint after party

Van egy elsőre teljesen jó bulinak hangzó szokás, hogy a Selmecre induló busz indulásáig kocsmázunk. Ez különböző testvérvárosainkban eltérő időpontot jelenthet hajnalban vagy reggel, de garantálható, hogy hulla fáradtan fogod érezni magad és kínszenvedés lesz a múzeumok vagy a paloták
látogatása félkómásan. Aludj legalább 6-7 órát indulás előtt! Tényleg!

8. Különvonulás

Persze fontos, hogy az ember a balekjaival, tanszékével, stb. is legyen, de figyeljünk egymásra! Senki ne érezze magát egyedül azért, mert a Firmája vagy tanszéki társai esetleg nem tudtak eljönni.

9. Ha nem kérdezel

Ha valamilyen szokásban nem vagy biztos, amit Selmecen szoktunk megejteni vagy egyéb városismereti kérdésed lenne,
nyugodtan kérd öreg Firmák segítségét. Biztosan szívesen válaszolnak vagy adnak valamilyen okosító anyagot.
,,Aki kérdez: öt percig ostoba. Aki nem kérdez: az is marad, míg él!”

10. Ha rendőrt vagy mentőt kell miattad hívni

Figyelj és vigyázz magadra is! Ha elveszel és téged keresgél az évfolyam, (vagy hangoskodtál, közterületen ittál és emiatt esetleg rendőrt hívtak rád) bár sztori lehet belőle, nem éppen kellemes dolog akkor, mikor veled történik…
(tipp: EU-s TB kártyát és személyi igazolványt vigyél magaddal)

10+1. Ha nem iszol vágott sört! 😀
Próbáld ki legalább az első selmeci alkalommal ezt a csapolt különlegességet! 🙂

                               rezané pivo

Legyen jó hangulatú és tartalmas Selmecetek!
Jó szerencsét!

Csak az ősi szakok!?

Jó szerencsét!

Gyakran felüti fejét hagyományainkban az a gondolat, hogy csak a műszaki szakok rendelkeznek selmeci eredettel.

Nos ősi szakból három van és hagyományaink rendszere ezért nyilvánvalóan ezen szakok alakították legerőteljesebben, de ne feledkezzünk meg arról, hogy már Selmecbányán a Bányászati-kohászati Tanintézetben is szakosodtak második évben a hallgatók, melyek a következők voltak:

– bányaművelő és bányajogász
– bányamérő
– ércelőkészítő
– kémlész és kohász
– pénzverő és aranyválató

Tehát, ha a jogi és közgazdász vonalra gondolunk az már itt is megjelenhetett a gazdasági, gazdálkodási tárgyakkal.

1809-ben rendszeresítik az akadémián a felsőbb tanfolyamokra előkészítő filozófiai kurzust, s a bölcsészeti tanszék keretében kezdi Schittkó János tanár a matematika és fizika oktatását. 1904-ben pedig már jogi tanszék is alapul Selmecen.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a gazdász, bölcsész vagy jogász felsőoktatás európai fellegvára Selmecen lett volna, de már itt is fontosnak tartották egyéb kiegészítő területek oktatását elkerülve szakbarbárságot, hogy egy nagyobb látókörű képzést biztosíthassanak.

Egészségügyre való utalást, a következő helyen találhatunk:

Talán régen elmondható volt, hogy a mérnöki szakma egyben egy másfajta szemléletet is jelentett, manapság ez határvonal a 
tömegképzésnek “hála” elmosódottnak látszik (legalábbis a többséget tekintve). Ti mit gondoltok erről? Mindenesetre akárhogy is forognak a mérnökök fejében a gondolatok fogaskerekei, az elmondható hogy a selmeci hagyományokra minden hagyományőrző szakon közel ugyanúgy gondolnak (ezt kutatás is alátámasztja) és teljes értékű selmeci diák bármely keresztelt hallgató, aki értékeinket és szokásainkat becsülettel elsajátítja, megéli és továbbadja utódintézményeink hagyományőrző szakjain! 

Halottak napjára

Jó szerencsét!
Rövid írás hallottak napjára:

Mikor Selmecbányán járunk, látogassuk meg elődeink végső nyughelyét is. Firmaként mutassuk meg e helyeket a balekságnak!

Selmecbányán és környékén tizenkét temető található, ebből
háromban találunk az Akadémiához kapcsolódó sírokat.
Mindhárom temető a Hegybányai-kapu környékén fekszik.
– az egykori római katolikus temető
– az alsó evangélikus temető
– felső evangélikus temető (más néven úri temető)

Szomorú arról hallani, mikor egy Selmeci hétvége szervezői és résztvevői évről évre kevesebb tudást tudnak átadni a fiatalabb nemzedéknek! Tegyünk ez ellen! Kérdezzünk öreg Firmákat és kutassunk mi magunk is!

forrás: Kőhattyú

A képen Péch Antal sírja látható.
( PÉCH ANTAL (1822—1895)
Nagyváradon született, a selmeci Akadémiát 1842-ben vé­gezte el. Ezután kincstári szolgálatba lépett, majd poroszországi
bányáknál dolgozott. 1873-tól miniszteri tanácsosi
rangban a selmeci bányakerület igazgatója volt. A Bányá­szati és Kohászati Lapok megindítója, az első magyar nyelvű
bányászati és kohászati műszótár kiadója. A Magyar
Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Javaslatára vezették be a ,,Jó szerencsét” köszöntést a bányászatban és kohászatban.)

Jó szerencsét!

JÓ SZERENCSÉT!