Author: vivatsopron (Page 10 of 13)
,,A kút eredetileg az Orsolya téren állt, ahol még víz is csobogott belőle. Azonban a Városszépítő Egyesület javaslatára később áthelyezték mostani helyére, az Egyetemi Klub elé, a Hunyadi János utca és a Béke út találkozásához.
Nem sokkal ez után az 1930-as években meg is született a kőmadárról szóló legenda. E szerint a Nyugat-magyarországi Egyetemen egy többször is sikertelenül vizsgázó diáknak azt mondta szigorú professzora, hogy csak akkor fogja átengedni a vizsgán, ha a kőhattyú kitollasodik. A diákkal együtt érző tréfás kedvű osztálytársak segítségével reggelre a hattyú valóban tollruhát öltött, ugyanis csiriz és lúdtollak segítségével felöltöztették a szobrot. A professzor pedig megenyhült, és a tanuló végre átmehetett a vizsgán.
Azóta a hattyútollazás a Valétálás (az egyetemisták búcsú szakestjének) színfoltja, s a város egy mai napig őrzött szokása.
Egy 1972-es szakesten azonban kiderült az igazság. Ott volt ugyanis Dr. Nemky Ernő, az erdészeti növényi tanszék egykori professzora, aki jelen volt az első tollragasztásnál. „1932-ben történt a gazdasági válság idején, amikor elindult Budapestről Sopronba az első filléres vonat. Négyen ballagtunk haza éjszaka, s azon tanakodtunk, hogyan kellene megkacagtatni a filléres vonat utasait. Megtollasítottuk a hattyút. Másnap reggel már ott állt két marcona rendőr, s másik kettő sikálta a csirizt… A diákok legendát faragtak ebből, s minden évben megismétlik a mókát. Nem gondolnak gazdasági válságra, talán nem is hallottak filléres vonatról. Csak együtt örülnek.” Mesélte el az esten a professzor. „ Idézet az alon.hu oldaláról

Kőhattyú Sopronban
Út Miskolcra:
2017-ben valósul meg, annak az összefogásnak az eredménye (KITOLÁS), ami megkereste Vaski Lászlót és Farkas Ágnest a Hattyútollazó nóta szövegének és dallamának szerzőit, hogy egy soproni ünnepség és szakestély keretében Miskolcra tolják a Kőhattyú szobrot a baráti összetartozás gesztusaként több résztvevővel együtt. Itt a felújított UV-dombon fog helyet kapni, majd egy szemeszter elteltével továbbtolják Székesfehérvárra és Dunaújvárosba. Ennek időpontja és a részletek egyelőre még megbeszélés alatt állnak.
A soproni, ünnepi szakestély azzal fog zárulni, hogy a Búcsúdal éneklése közben a Soproni Városgazdálkodás szakemberei Edébe, a csillébe emelik az alkotást, amit régen végzett erdőmérnökök és aktív diákok közösen fognak az egy hétig tartó program során Miskolcra tolni a szerzőkkel.
Sikerült Sopronban tanult bányamérnököket is meghívni az eseményre, akik ferulával fogják nógatni az esetleg belassuló csilletolókat.
A Soproni Egyetem az ünnepség kezdőnapján a KISZ-házban délelőtt újra bemutatja Ruzsinszky rég nem játszott Soproni diákok című darabját, majd a rektor hivatalosan kihirdeti a Kőhattyú: Selmeci Hagyományokért Ösztöndíj megalapítását.
Az ösztöndíjra minden, a közösségért önzetlenül tevékeny és más ösztöndíjban vagy támogatási formában nem részesülő hagyományőrző diák pályázhat, átlagtól függetlenül.
Miskolcon a Cantusok Köre és a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága által szervezett hagyománytörténeti előadás, Nedvesest és bál fogja várni a Hattyút.
A lelkes diákok jelentkezését az eseményre ezen a linken várjuk.
Minden további friss információ is itt található!!
A múltkor Lámfalussy Sándor utáni kutatás során előtérbe
került a Faipari Mérnöki Kar.
Ez a szervezeti egység is átnevezésre került mostanában. Simonyi Károly Műszaki Faanyagtudományi és Művészeti Kar lett belőle. A jól hangzó EMK, FMK, KTK teljesen egyértelmű volt mindenki számára, míg a mostani SKK és LKK még talán annyira nem áll szájra…
Valószínűleg, ezért kicsit idegenkedve tekinthettünk Simonyi Károly nevére, de pár cikk olvasása után kiderült, hogy nem semmi forma volt a Professzor Úr! Büszke lehet egy kar arra, ha viseli a nevét! A csapatával megépített részecskegyorsítóval elvégezték hazánkban az első atommag-átalakítást!!
Hát ez nagyon menő dolog ám! 😀 Még ma is az lenne, hát még akkor!
De idézzünk egy Vele készült interjúból:
,,– A Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Fizikai Intézetének folyosóján márványtábla hirdeti az 1951-es, nevezetes kísérlet sikerét…
– Azt a márványtáblát tudtomon kívül készítették, nem tiltakozhattam ellene.
Akkor is túlzásnak éreztem, ma is annak tartom, bár nem tagadom, jólesett a fizikustársadalom elismerése. Azonban jó, ha tudjuk, Angliában Cockcroft és Walton már húsz évvel előttünk létrehoztak magreakciót gyorsítóberendezés
segítségével. Nobel-díjat kaptak érte 1951-ben. Nem akarom lekicsinyelni teljesítményemet, főleg munkatársaimét nem, csak azt szeretném, ha jobban figyelnénk az arányérzékünkre, amikor a hazai eredményekről beszélünk.
/ Vajon mit szólt volna ahhoz, hogy egy egész kart neveztek el róla? 🙂 /

A Kőhattyú által digitálisan színezett kép a soproni gyorsítóról
– A háború után néhány évvel honnan voltak eszközeitek a gyorsítóhoz?
– A szigetelőket már említettem, a vas alkatrészeket pedig a Sopron környéki erdőkből szerezte be Horváth bácsi a megépítésre váró Van de Graaff-kaszkádgenerátorunkhoz.
– Jól hallottam? Az erdőből gyűjtöttetek alkatrészt?
– Igen, onnan hoztak óriási acéllemezeket. A Sopron környéki harcokra kilőtt tankok emlékeztettek a környékbeli erdőben. Azokat trancsírozta szét Horváth bácsi két segédjével, hogy gyorsítót építhessünk. Azután egyszer úgy jöttek vissza, hogy kezük, fejük be volt kötözve. Egy T–34-esből szereztek anyagot, s közben belelángvágóztak az acéllemez túloldalán lévő gránátba. Szerencséjükre közöttük állt a gyorsítóba szánt fémlemez.
…
– Simonyi Károly 1952-ben elhagyta Sopront, a Központi Fizikai Kutatóintézetben folytatta a megkezdett atomfizikai kutatást…
– Nem kellene így fogalmaznod, hiszen Sopronhoz soha nem lettem hűtlen.
Ma is nagy szeretettel emlékszem a városra, egyetemére…
Kisebbik fiam, Tamás anyakönyvi kivonatában dokumentálva is van az ottlétem, ő ugyanis Sopronban született.
A soproni egyetem „hagyott el” engem. A Bánya- és Kohómérnöki Kar Miskolcra költözött, én meg közben leszálltam Budapesten.”
Reméljük, ma is ilyen színvonalas oktatásra törekednek nálunk! Az interjú alapján teljesen szimpatikus tudós ember képe bontakozott ki előttünk.
A linken találjátok a teljes cikket.
Azt vettük észre, hogy a selmeci diákok az összetartozás jegyében imádnak dolgokat tologatni 😀
Itt ez a remek kezdeményezés Fehérvárról:
,,2014-ben a Geoinformatikai Kar kivált a Nyugat-magyarországi Egyetem kötelékéből, és az Óbudai Egyetemhez csatlakozott, ezért a Nyugat-magyarországi Egyetem diákjai egy rönköt toltak Székesfehérvárra.
Ezzel az eseménnyel tettek tanúbizonyságot összetartozásunkról és barátságunk erejéről, ezt viszonozván kerül megrendezésre április 23-29 között a VISSZATOLÁS 2017, melynek keretein belül egy obeliszket tolunk Sopronba.”
Az esemény facebook oldalán megtaláljátok az aktuális infókat.
Már csak egy hely volt legutóbb…
Bővebb infó a plakáton: