Írások (Page 7 of 7)

Visszatolás 2017 április 23-29.

Azt vettük észre, hogy a selmeci diákok az összetartozás jegyében imádnak dolgokat tologatni 😀

                                       Itt ez a remek kezdeményezés Fehérvárról:


,,2014-ben a Geoinformatikai Kar kivált a Nyugat-magyarországi Egyetem kötelékéből, és az Óbudai Egyetemhez csatlakozott, ezért a Nyugat-magyarországi Egyetem diákjai egy rönköt toltak Székesfehérvárra.
Ezzel az eseménnyel tettek tanúbizonyságot összetartozásunkról és barátságunk erejéről, ezt viszonozván kerül megrendezésre április 23-29 között a VISSZATOLÁS 2017, melynek keretein belül egy obeliszket tolunk Sopronba.”
Az esemény facebook oldalán megtaláljátok az aktuális infókat.

EVS önkéntesség Selmecen 2017 április

Már csak egy hely volt legutóbb…
Bővebb infó a plakáton:

 

Szalamandra Expressz – Élményvonattal Selmecbányára 2017.04.22.

A selmeci hagyományok letéteményesei (a selmeci utódkarokon tanulók,
illetve végzettek) 10% kedvezményt kapnak a vonatjegy árából!

Ennek feltétele jelentkezéskor az Erdészeti Múzeumra hivatkozva megadni a
néven kívül a szak megnevezését és a beiratkozás/valétálás évét!

Bővebb infó: 
http://www.mavnosztalgia.hu/hu/programs/show/842

XXVII. Selmeci Diák Napok 2017 (időpontváltozás)

kép: SDN hivatalos facebook esemény oldala

2017 IDŐPONTVÁLTOZÁS
Bővebb infók az esemény facebook oldalán

Volt, hogy elvesztettem a fejem!

,,Az első félévi vizsgaidőszak után fő feladatunk a szalagavató szakestélyünk megszervezése volt.
Ebben is törekedtünk a hagyományok szerinti megvalósításra. Ennek egyik fő eseménye a legendás ,,hattyútollazás” volt.
Az ezermester Balsay Laci barátunk vállalkozott arra, hogy a hattyú, háborúban elvesztett nyakát rekonstruálja.


kép: Illyés Benjamin; Soproni egyetemisták voltunk… c. könyvéből (éve: 1958?)


,,Tudományos” alapossággal készült erre,. Mint nagy természetbúvár először beszerzett egy madártani könyvet, és a színes képek alapján kiválasztott egy modellt.
Ennek alapján állapította meg a hattyú teste és nyaka arányát, formáját.
Ezután szobájában többnapos munkával megformázta a ,,hattyúi nyakat”.
Persze az évfolyamtársak nagy érdeklődéssel követték vállalkozását.
A szalagavató előtti napon helyezte a nyakat a csonka szobor testébe.
Az akciója jól sikerült, a rekonstruált hattyú ismét büszkén díszítette a teret és évfolyamunk is gyarapodott egy nevezetes tettel.”

(forrás: Illyés Benjamin; Soproni egyetemisták voltunk…)
kép 1958?-ból

A történelem ismétli önmagát?

{,,Mindent kötelességük átmenteni, és ha kell, át kell alakítani a formákat, de anélkül, hogy a gondolatot sértenék.”}

A történelem valóban szereti ismételni önmagát. Ifj. Sarkady Sándor a. Narrátor PhD értekezéséből sok ilyen minta látszik. Mára ezt a részletet választottuk, különösképpen a fentebb is olvasható mondatot 1932-ből, melyet a Kőhattyú szintén egyik céljának tekint!

kép: nyme.hu

/Mit jelent az, hogy selmeci diák?/
„Fogalom ez, többet jelent mint alapszabályok adta keret. Személyi barátság és a sorsközösség az, ami bennünket erős kévévé köt össze. Baráti kötelék, ami itt fonódik a főiskolás esztendők alatt, de túlnő a „kolléga úr” viszonyán, elkísér egy életen keresztül a halálig” – mondta a Szent Imre Kör elnöke.

Példának a sok év elmúltával való találkozást hozta fel Bubics. Mert ez a találkozás különbözik minden más találkozástól, különösen olyantól, ahol az egykori iskolatársak azt sem tudják, hogyan szólítsák meg egymást. Régi hagyomány az alapja ennek a közösségnek. Nem a balekbál emléke, vagy a szakestélyek mámoros hangulata, sem a „Ballag már a vén diák” dallama. Hanem a másoknak furcsa, esetleg nevetségesnek tűnő diákélet szelleme az, ami úgy szívódott beléjük az évek során a főiskolán. Nagyapáik és apáik ugyanúgy rótták a szalamandereket a selmeci utcákon, mint ahogy most ők teszik ugyanezt a soproni utcákon. Bubics megállapította, hogy gyengült a sorsközösség tudata.

A hagyományokat sem tudták maradéktalanul Sopronba átmenteni az elődök. Ennek oka az új környezet és a hihetetlenül mozgalmas időszak volt. Kezdetben még sokan a békebeli Selmec életét élték. A gazdasági válság azonban legkeményebb ellenfele lett a hagyományoknak. Egy új fiatal generáció lazította az öregek egységét. A fiúk egy része már idegenkedik a régi szokásoktól. Azokból így lassan el-elmarad valami.

Beszédében Bubics hangsúlyozta, nem szabad engedni, hogy a hagyományok mindinkább csak emlékként éljenek tovább. A szellemet ápolni kell, tudatosítani kell, hogy a selmeci diák testvér, akit szeretni, segíteni kell még áldozat árán is. A válságot át kell vészelniük a hagyományoknak. Mindent kötelességük átmenteni, és ha kell, át kell alakítani a formákat, de anélkül, hogy a gondolatot sértenék. Ezekben a nehéz időkben féltve kell őrizni az ősi hagyományokat; eljön az idő, amikor egy újabb diákgeneráció teljes vitalitásukban kibontja majd azokat. A hagyományokból nem csak erőt meríthetnek, de velük meg tudják őrizni vezető helyüket a magyar diákközösségek között is.

Mennyi az annyi? Rotschild nóta margójára

Amikor többezer forintos invikről hall az ember (korsó nélkül), kicsit talán meglepődik.

A közös szórakozás, mulatozás, sosem hiányzott a burschok életéből, de sokan nem engedhették meg azt maguknak, hogy túlköltekezzenek, ha a téli tüzifára is alig futotta.

Sajnos azok az idők elmúltak, amikor teli voltunk államis helyekkel vagy többek számára is elérhető jelentősebb ösztöndíjakat kaptunk. Észre kell vennünk, hogy kreatívan kisebb költségből is lehet fantasztikus hangulatú szakesteket és programot szervezni. Ki lehet lépni a ,,mert ezt így szoktuk” kategóriából és fel lehet tenni kérdéseket, hogy vajon ez tényleg így jó?

,,hisz egy fityingem sincsen”

Korsóknál, gyűrűnél, sörnél sem egyedi eset, hogy valaki valamikor,
valahonnan rendelt és azóta sokan kérdés nélkül ezt teszik, csupán megszokásból. Ez egy évfolyamnyi embernél már elég jelentős különbözetet tehet ki. Egyénenként is ezer forintokról lehet szó, csupán amiatt, hogy nem kérdezünk körbe máshol is. Saját magunkat okozunk nehézséget ezzel!

De ez a gondolat, nem csak a költségekről szól. Az a fontos, hogy ne ragadjunk bele azokba a megszokásokba, amik hátráltatnak. Persze a jól bevált és megbízható helyeket és programokat meg kell becsülni!!

Itt egy kis számolás arról az első részben, hogy 3,5 év (legtöbb képzés ilyen) alatt mennyi az, amit elkölthet az ember, ha a balekságot választotta elsőben, például Sopronban.

Az összes szám valós adatból származik, direkt kihagyva az egyéb társasági rendezvényeket, szorítkozva ha nem is egy minimumra, de egy kiemelkedőnek nem mondható költésre. Természetesen a felsorolt tételek nem jelentik azok kötelező voltát!

Egy selmeci diák értékét nem ebben mérik!!!

A második rész egy normál kollégista vagy albis egyetmista költségeit tartalmazza szintén szórakozás nélkül(!).
A számokat nem szeretnénk részletezni, mindegyik valós adatokon nyugszik, ahol kell 3,5 évvel szorozva.
Bárhogy nézzük, az összeg nagyságrendileg simán nézhet így ki.

1,

évente 3 szakest 36750
évf.pénz. 90000*
gyűrű 3500
balekhét 10000
Nagy Selmec és havas Selmec Firmákkal 50000
Nagy Selmec és havas Selmec balekokkal 50000
egyenruha (foltok, gombok, kitűzők) 45000
bálok (évente 1) 8750
tanszék pogiként (8 alkalom) 4000
tanszék Firmaként (8 alkalom) 4000

summa: 302,000.

2,

Tanulmányok:
lakhatás 862000
étel 700000
bérlet vagy jegyek 105000
tandíj 1020000

summa: 2,687,000

össz (1.rész+2.rész): 2,989,000

Ha a nyári hónapokat is figyelembe vesszük (2989000/42), ez azt jelenti, hogy minden hónapban elő kell termeteni 71 167 Ft-ot.
Diákként!

Ez a szám lehet sok, lehet kevés, de biztos, hogy van olyan, akinek azért nehézséget tud okozni még úgy is, ha diákmelózik.

Más megközelítésből lehetne kezelni a témát!
A nagyobb költség nem jelent mindig jobb programot.
Erre remek példák a túrák, random bográcsozások vagy akár egy közös társasozás is.

A poszt nem “b***ogatás” akármelyik b7 szervezőnek vagy majornak, akiknek innen is köszönet minden, a közösségért végzett munkáért!

A cél mindig az, hogy előrébb legyünk és kreatívan, jobban átgondolva közelítsünk meg egy számunkra problémát vagy kevésbé előnyös helyzetet jelentő szituációt, valamint segítsük az erre válaszként megjelenő ötletek megvalósítását. Ilyen támogatás lehet maga a részvétel egy ilyen programon vagy csak simán annyi, hogy nem hagyjuk őket a közönybe veszni.

Azoknak, akik pedig meló mellett végzik a sulit, riszpekt!

A múlthoz méltóan, a jövőt figyelve, a jelenben élve.

Jó szerencsét!

Kőhattyú
———–

*az összeget, ha az évfolyam úgy gazdálkodik, akkor végzéskor kb. felét visszaoszthatják, de ez persze azt jelenti, hogy a szakestélyek áraiba építik bele

Soha napja

Kinek való a “Soha napja”? Szerintetek?

A selmeci hagyományok, mindig önkéntes alapon történt. Többségében azok vettek részt benne, akik barátságokra leltek benne vagy megérintette őket egy nosztalgikus, talán nemesebb értékrend utózöngéje.
Sosem volt kényszer.

A kollegialitás, a barátság, segítség nyújtása a pogányoknak, a balek-Firma kapcsolat előre vetített nagyszerűsége, mind olyan téma, amit NEM kötelező megígérni, ha az ember valójában nem gondolja komolyan. Ezek nélkül a keresztelkedés fő értelmét is elveszíti és külsőségekre degradálódik, tehát fölösleges.

Mind különbözőek vagyunk, mind mást tudunk adni és ez nem baj.
Az a baj, ha nem akarunk vagy tudunk átadni mást csak rosszul értelmezett selmeci szerepeket, hagyományokbeli tudatlanságot és csupán a puszta ivásra vonatkozó buzdítást.

Bár a pogány a hierarchia alján van, egy erős joga mindenképpen van!
Firmát választani! Ezt a döntést mindenféle érzelmi manipuláció nélkül kéne meghoznia úgy, hogy több Firmával megismerkedik, beszélget és olyan Firmát választ, akire tényleg szüksége van. Félrevezető azoknak a “sztár Firmáknak” a módszere, akik begyűjtik a pogikat, mint valami trófeát, hogy minél több legyen.


Nem egyszer találkozhattunk olyannal, hogy a Firma keresztelő után hamar elfelejtkezik balekjáról. Miért? Mi történt pár hónap/hét alatt? Semmi különös. Egyszerűen nem volt meg valamelyikük részéről a tényleges szándék.

Beszélgessünk, hogy elkerüljük ezt!

Beszélgetni lehet négyszemközt, teljesen őszintén a pogányokkal, hogy
mik az elképzeléseink a selmeci hagyományokról mik a jövőbeli terveink
és ő hogyan vélekedik ezekről stb…

Ha olyat mondunk, amit tényleg gondolunk, nem okozunk másnak és magunknak sem csalódást később.

Ha Firmád szerinted elhanyagolt Téged, nem kell követned ezt az utat.
Te csinálhatod másképp, tanulhatsz belőle! Bár a Firma-balek kapcsolat egyik mottója az, hogy egy életre szól és valóban így is kell kezelni a jelent, az élet felülírhatja a terveket. Egy másik városba, országba való költözés, család, munka stb. sok minden más kapcsolat mellett, erre is kihatással lehet. Igazából csak a jövő a megmondhatója, hogy egyetem után mi lesz. Törekedjünk arra, hogy szép és tartalmas diákéletet élhessen balekunk. Az Alma Mater elhagyása után ennek a kapcsolatnak a milyensége, kezdeményező oldala inkább már rajta múlik. Az ő térfelén pattog a labda. Ilyenkor derül ki, hogy a Firma keresi a balekot felállás mennyire fordul át egy kölcsönösségbe.

Úgy alakul és él tovább hagyományunk, ha továbbadjuk azokat a közösségi
értékeket, amikre anno felépült és amikhez talán még hozzá is tudunk tenni.

Kívánjuk, hogy őszintén megélt vidám és komoly emléketek is legyen leendő balekotokkal! Gondoljátok át jól, kit fogadtok közösségünkbe, hisz a felelősség a Tiétek!

Jó szerencsét!
Kőhattyú

7. oldal / 7

JÓ SZERENCSÉT!


Adatvédelem - ÁSZF