Gyűjtemény (Page 6 of 7)

Idézet Antoine de Saint- Exupéry: A kis herceg c. meséjéből

Szerintetek emlékeztet egy kicsit ez a balek-Firma kapcsolatra?

,,-Jó szerencsét! – mondta a róka.
– Jó szerencsét! – felelte udvariasan a kis herceg 😀 Megfordult, de nem látott senkit.
– Itt vagyok az almafa alatt – mondta a hang.
– Ki vagy? – kérdezte a kis herceg. – Csinosnak csinos vagy…
– Én vagyok a róka – mondta a róka.
– Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…
– Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.
– Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: – Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Te nem vagy idevalósi – mondta a róka.
– Mit keresel?
– Az embereket keresem – mondta a kis herceg.
– Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Az embereknek – mondta a róka – puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
– Nem – mondta a kis herceg. – Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat
teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
– Kezdem érteni – mondta a kis herceg. – Van egy virág… az, azt hiszem, megszelídített engem…
– Lehet – mondta a róka. – Annyi minden megesik a Földön…
– Ó, ez nem a Földön volt – mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
– Egy másik bolygón?
– Igen.
– Vannak azon a bolygón vadászok?
– Nincsenek.
– Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
– Nincsenek.
– Semmi sem tökéletes – sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: – Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép
aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
– Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.
– Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
– Ó! – mondta a róka. – Sírnom kell majd.
– Te vagy a hibás – mondta a kis herceg. – Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Mégis sírni fogsz! – mondta a kis herceg.
– Igaz, igaz – mondta a róka.
– Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
– De nyertem – mondta a róka. – A búza színe miatt. – Majd hozzáfűzte: – Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
– Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. – Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon. A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
– Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. Azzal visszament a rókához.
– Isten veled – mondta.
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az
emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.,,

Hányan vannak a selmeci hagyományőrzők?

 

Frissítés alatt!

Nyári dínom-dánom (2017.07.21-23.)

 

forrás: az esemény facebook oldala

Bővebb infó a linkre kattintva

Valétálás – szalamander Miskolcon 2017.06.22.

 

fotó: Vajda János (boon.hu)

Június 22-én 21.30 körül indul a szalamander a Városház térről.

A Szalamander a Miskolci Egyetemen 2017-ben valétáló (végzős) hallgatók városi ballagási ünnepsége és fáklyás felvonulása, mely a selmeci diákhagyományok részeként az UNESCO szellemi, kulturális örökség nemzeti jegyzékének eleme.

A nagyszabású esemény felvezetéseként a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete hallgatóinak előadásában felcsendül a selmeci-soproni-miskolci diákhagyományok dalaiból építkező Carmina Universitatis, melyet a Miskolci Egyetem működésének 60., a jogelőd Selmeci Akadémia alapításának 275. évfordulója alkalmából írt Csemiczky Miklós zeneszerző.

forrás: operafesztival.hu

Az esemény facebook linkje, részletesebb programmal (KATT)

 

Pünkösdi Örökség Ünnep a Szentendrei Skanzenban 2017.06.04-05.

Selmeci hagyományőrzők is képviseltették magukat a szentendrei Pünkösdi Örökség Ünnepen. Az idő hasonlóan egy jó balekhéthez bitang meleg volt, de legalább árnyék nélkül. A hangulatot barátinak tapasztaltuk. Megismerkedtünk a többi hagyományőrzővel, akik gyakran kedveskedtek valamilyen kis harapnivalóval vagy szomjoltóval nekünk.
Ők, természetesen számíthattak cserébe egy nótacsokorra 🙂
Kölcsönöztünk hangszert vagy muzsikust (tuba, tangóharmonika, hegedű) párszor,
hogy legyen zenei kíséretünk is.

Remek hangulatban telt a hétvége, kiderült, hogy a tarokk szabálya nem annyira bonyolult, még ha a játék maga nem is egyszerű, (persze, ha nyerni is akar az ember, akkor nem árt pár hónap gyakorlás 😀 ) valamint, hogy a fokos nyeles végével fárasztó de jó móka párbajozni.

Az érdeklődő látogatók közül soknak, valamely rokona vagy ismerőse tanult az egyik hagyományőrző karon, de fiatalabbak szintén körbenéztek nálunk.

Ez a kezdeményezés hasznos, örülünk, hogy sikerült erre a skanzennak forrást szerezni!

képek: saját forrás

Valétálás Székesfehérváron 2017.05.27.

kép: 2014-es valétálás Fehérváron                                             forrás: Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Geoinformatikai Intézet facebook oldala

Május 27-én, szombaton este 8 órakor kezdődik a valétálás a fehérvári GEO-ban. A Selmecbányáról eredő ballagás-valétálás szokása 45. alkalommal elevenedik meg itt, immár fehérvári koreográfia szerint. 

Az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Geoinformatikai Intézet facebook oldalának közlése alapján. Bővebb infóért katt!

Kőhattyú Nedvesest 2017.06.02.

Jó szerencsét!
Örömmel tudatjuk, hogy a Kőhattyút, már több, mint 1000+1-en követitek! 🙂
Ennek megünneplésére Nedvesestet tartunk Sopronban.
Az esemény linkje itt.


Az eseményről:

⚒Jó szerencsét!

Kedves Olvasóink!

Két hete tartottuk a Kőhattyú Nedvesesetet, sokszor tettünk meghívásra felhívást facebookon is.

Hogy miért Nedvesest volt és nem szakestély?

A Nedvesest egy kötetlenebb keretet biztosít, nem szükséges szalaggal ellátni
a tisztségviselőket, sőt gyakran egy levezető elnök is elég a megrendezéséhez.
Témája nem kell, hogy kötődjön valami formalitáshoz (stfátadó, keresztelő, stb.), lehet spontán felindulásból egy társaság barátias összejövetele, selmeci
keretekkel. A nedvesest hivatalos itala általában a bor, tekintettel a sörrel szembeni alacsonyabb árára.

Mi egy elnökkel és két cantussal rendeztük meg az eseményt, melyre
300 Ft-os invit kértünk csupán, az alapköltségek és a kitűzők fedezésére.
A nedvesest további italfogyasztása a végén becsületkasszás alapon történt.

Úgy gondoljuk, meghívásunk a kedves selmeci deákok felé anyagi akadályt nem tartalmazott, ellentétben néhány igen elszállt invi árral, mellyel találkozni lehet.

Bár a nedvesest, egy szakestélyhez képest gyakran nem annyira komoly, mégis olyan felszólalások voltak, melyeket
igen sajnálunk, hogy nem hallhattak többen, főleg a szeptembertől aktív Firma évfolyam tagjaira gondolva itt.

Hagyományainkról, azok megéléséről, előttünk álló vagy már rég velünk lévő problémákról és megoldásaikról beszélgettünk.
Nem önfényezés végett, de olyan hangulatú esemény volt
tartalmát tekintve, amely néhány mai szakestély színvonalát
valószínűleg meghaladta.
Természetesen vidám hangulatú nótázás sem maradt ki az este!

Reméljük, tudjuk folytatni a Kőhattyú tevékenységeit a jövőben,
hisz munka, iskola, magánélet és a távolságok miatt egyre nehezebb tartalmat készíteni és projektjeinkkel foglalkozni.

Most nyáron kissé ritkulni fognak a posztok, de nem hagyjuk
teljesen nyaralni menni az oldalt! 

Várjuk poszt ötleteiteket vagy más jellegű
gondolataitokat üzenetben továbbra is!

A múlthoz méltóan, a jövőt figyelve, a jelenben élve!

Vivat Selmec!

Valéta hét Dunaújvárosban (május 11.-14.)

,,Jó Szerencsét!

Mint minden évben, úgy idén is vannak Burschok, akik hamarosan elhagyják szeretett Alma Materünket és továbbállnak a nagybetűs életbe. Így egy csodás csütörtöki napon séta közben búcsút intenek városunktól, este bALEKjaiktól, szombat este pedig Szalagjuktól.”

forrás: az esemény facebook oldala

Programokról bővebben az esemény facebook oldalán.

Kőhattyú TV Lejátszási lista

Kőhattyú TV

 

Kőhattyú_Comedy

Kőhattyú Rádió

Kőhattyú Rádió | Zeno.FM

The origin of student traditions of Selmec is connected to the students and their self-organization of the Mining Educational Institution (founded in 1735) – and later the Mining and Forestry Academy. The traditions, after the institution’s migration first to Sopron and then to Miskolc, survived, what’s more, were expanded with new local elements and are still alive.

Költöző madarunk: A Kőhattyú szobrot csillén tolják Miskolcra!

,,A kút eredetileg az Orsolya téren állt, ahol még víz is csobogott belőle. Azonban a Városszépítő Egyesület javaslatára később áthelyezték mostani helyére, az Egyetemi Klub elé, a Hunyadi János utca és a Béke út találkozásához.  

Nem sokkal ez után az 1930-as években meg is született a kőmadárról szóló legenda. E szerint a Nyugat-magyarországi Egyetemen egy többször is sikertelenül vizsgázó diáknak azt mondta szigorú professzora, hogy csak akkor fogja átengedni a vizsgán, ha a kőhattyú kitollasodik. A diákkal együtt érző tréfás kedvű osztálytársak segítségével reggelre a hattyú valóban tollruhát öltött, ugyanis csiriz és lúdtollak segítségével felöltöztették a szobrot. A professzor pedig megenyhült, és a tanuló végre átmehetett a vizsgán. 

Azóta a hattyútollazás a Valétálás (az egyetemisták búcsú szakestjének) színfoltja, s a város egy mai napig őrzött szokása. 

Egy 1972-es szakesten azonban kiderült az igazság. Ott volt ugyanis Dr. Nemky Ernő, az erdészeti növényi tanszék egykori professzora, aki jelen volt az első tollragasztásnál. „1932-ben történt a gazdasági válság idején, amikor elindult Budapestről Sopronba az első filléres vonat. Négyen ballagtunk haza éjszaka, s azon tanakodtunk, hogyan kellene megkacagtatni a filléres vonat utasait. Megtollasítottuk a hattyút. Másnap reggel már ott állt két marcona rendőr, s másik kettő sikálta a csirizt… A diákok legendát faragtak ebből, s minden évben megismétlik a mókát. Nem gondolnak gazdasági válságra, talán nem is hallottak filléres vonatról. Csak együtt örülnek.” Mesélte el az esten a professzor. „ Idézet az alon.hu oldaláról

                                         Kőhattyú Sopronban

Út Miskolcra:

2017-ben valósul meg, annak az összefogásnak az eredménye (KITOLÁS), ami megkereste Vaski Lászlót és Farkas Ágnest a Hattyútollazó nóta szövegének és dallamának szerzőit, hogy egy soproni ünnepség és szakestély keretében Miskolcra tolják a Kőhattyú szobrot a baráti összetartozás gesztusaként több résztvevővel együtt. Itt a felújított UV-dombon fog helyet kapni, majd egy szemeszter elteltével továbbtolják Székesfehérvárra és Dunaújvárosba. Ennek időpontja és a részletek egyelőre még megbeszélés alatt állnak.

A soproni, ünnepi szakestély azzal fog zárulni, hogy a Búcsúdal éneklése közben a Soproni Városgazdálkodás szakemberei Edébe, a csillébe emelik az alkotást, amit régen végzett erdőmérnökök és aktív diákok közösen fognak az egy hétig tartó program során Miskolcra tolni a szerzőkkel.
Sikerült Sopronban tanult bányamérnököket is meghívni az eseményre, akik ferulával fogják nógatni az esetleg belassuló csilletolókat.

A Soproni Egyetem az ünnepség kezdőnapján a KISZ-házban délelőtt újra bemutatja Ruzsinszky rég nem játszott Soproni diákok című darabját, majd a rektor hivatalosan kihirdeti a Kőhattyú: Selmeci Hagyományokért Ösztöndíj megalapítását.

Az ösztöndíjra minden, a közösségért önzetlenül tevékeny és más ösztöndíjban vagy támogatási formában nem részesülő hagyományőrző diák pályázhat, átlagtól függetlenül.

Miskolcon a Cantusok Köre és a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága által szervezett hagyománytörténeti előadás, Nedvesest és bál fogja várni a Hattyút.

A lelkes diákok jelentkezését az eseményre ezen a linken várjuk.
Minden további friss információ is itt található!!

JÓ SZERENCSÉT!


Adatvédelem - ÁSZF